MusicDemo - Online Kulturális Magazin - ''kibaszottul nem játszhatunk a zenészmaffia miatt”

A mai alkalommal a nagymágocsi Angertea zenekar énekesét, Mihály Gergőt traktáljuk a hülyeségeinkkel…

Progresszív, experimentális és ki tudja még milyen kimondhatatlan kategóriákba sorolják az Angertea zenéjét. Te hogyan jellemeznéd, illetve milyen kategóriába sorolnád a zenéteket?
-Elsősorban én is ezeket a jelzőket használnám a zenénkre, mert ez egy ilyen kísérletezgetős zene. Eléggé távol állnak tőlünk a rock-klisék, és próbálunk valami újat mutatni. Persze ez ma már nagyon nehéz, de például a hagyományos dalszerkezetek felrúgásával meg egy eléggé egyedi énekhanggal sok érdekes dolog elérhető. Amúgy meg azt is mondhatnám, hogy zsigerből elzúzott metalt tolunk, és aki már volt koncertünkön, az tutira alátámasztaná ezt, mert nincs túl sok agyalás, meg művészkedés az Angertea koncikon, csakis zúzás, és rockandroll:-).

A régebbi anyagok magyar nyelven szólaltak meg, míg a mostaniak angolul. Mi ennek a váltásnak az oka? Külföld a cél?
-Nem feltétlen, bár pont mostanában merült fel, hogy komolyabban próbálkozzunk külföld felé. Inkább arról volt szó, hogy mindannyian jobbnak és ütőképesebbnek éreztük a zenénket angolul. Ezt a döntést a váltás óta sem bántuk meg, sőt, elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha újra magyarul toljuk. Valahogy jobban ki is tudom fejezni magam angolul.

Úgy tudom, te írod a szövegeket. Miről szólnak ezek? Érzelmeket közvetítenek, vagy történeteket mesélnek?
:-) Körülbelül mindkettő egyszerre. Mindig az engem foglalkoztató problémákat boncolgatom, de úgy, hogy nem túl egyértelmű, illetve sokféleképpen értelmezhető a végeredmény. Az új lemezünk például egy konceptalbum szövegileg. Egy volt kapcsolatomról szól, ami eléggé balul sikerült. De benne van a kor-para is, az hogy egyre öregszünk, és meg kellene felelni bizonyos korunkból fakadó társadalmi elvárásoknak, de ez nagyon nem megy. Az előző lemezünk meg például főként az emberi elidegenedésről, és az emberek egymás iránt érzett közönyéről szólt. Szóval fogalmazhatunk úgy, hogy ami bassza a csőrömet, azt leírom dalszöveg formájában:-).

…és ha már itt járunk, hogyan zajlik nálatok a dalírás?
-Általában a próbákon jammelgetünk jó sok alkohol közreműködésével. Ezt felvesszük magnóra, és aztán szemezgetünk a témák között. De olyan is van, hogy előre megírt témákat hoz le valamelyikünk, és arra a többi rányomja az ötleteit, vagy esetleg továbbgondolja azt. Egy dalunk több hónapig is íródhat, de a „Twenty-Eight” lemeznél volt olyan is, hogy két próba alatt kész volt egy dal.

Milyen más zenekarok inspirálják az Angertea zenéjét?
-Rengeteg bandát szeretünk. Fanatikus zenehallgatók vagyunk, szóval nehéz lenne felsorolni azt a sok zenekart, aki inspirál bennünket. Mindenhonnan lehet tanulni valamit. Az is érdekes, hogy a velünk együtt játszó bandák is mennyire tudnak inspirálni bennünket. Nem is mindig zenei téren, hanem sokszor hozzáállás terén.

Nemrégiben jelent meg a legújabb, Twenty-Eight Ways to Bleed című albumotok. Mérföldkőnek szántátok ezt a lemezt, vagy csak simán sorlemeznek?
-Elég nagyképűen hangzana, ha a „mérföldkő” szót használnám, de sima sorlemeznek sem nevezném. Mi sok zenekarral ellentétben nem évente dobáljuk a lemezeket, hanem 3-4 évente, és akkor is egy nagyon átgondolt, ezerszer megrágott, kidolgozott cuccot adunk ki a kezeink közül. Szóval számunkra nem sorozatgyártás, hanem egy külön ünnep, ha megjelenik egy lemezünk, és nagyon nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. Remélem ezt mások is így gondolják:-).

Úgy sikerült ez a lemez, mint ahogy szerettétek volna?
- Abszolút!!! Már a „Rushing” lemezünk után se nagyon fanyalogtunk, de ezúttal ami kihozható volt, azt maximálisan kihoztuk a dalokból.

Milyen a fogadtatása az új albumnak?
-Azt vettem észre, hogy a megjelenés óta sokkal több helyre eljutott, mint az eddigi lemezeink együttvéve, és nagyon sok kritikát és véleményt is olvastam-hallottam róla. Ezek nagyrészt pozitívak voltak. Egy két helyen volt lehúzás, de ezek nem tűntek túl megalapozottnak. Nem azért, hogy magunkat védjem, de tényleg, mintha ilyen irigykedésből születtek volna ezek. De mondom, a többség azt mondja, hogy ez az eddigi legjobb Angertea lemez. Elég jól is fogy amúgy, szóval nem kell ingyen osztogatnunk. A legtöbb koncerten eladtunk 10-15 cd-t, ami elég jónak mondható, meg még a legkisebb boltokban is kapható országszerte, és ott is veszegetik.

Miben különbözik a Twenty-Eight Ways to Bleed az elődeitől?
- Én sokkal kiforrottabbnak érzem az ez előtti munkáinknál. Meg egész egyszerűen jobbak a dalok, jobb a feljátszás, és jobb a stúdiómunka is. A természetes fejlődés… Remélhetőleg a következő lemezünknél is ezt mondhatom majd el.

Az album megjelenése után egy, ha jól számoltam tizenhat állomásos turnén mutattátok be az új anyagot. Hogy sikerült ez a körút?
Voltak nagyon jó állomások, de rosszak is. A jobbak ilyen átlag 150-200 fizető vendéggel működtek, a rosszabbak meg 4-5 biliárdozó, vagy csocsózó ál-metalossal. A dobosunk, Ottó szerint ezek a mélypontok is kellettek, mert így legalább nem szálltunk el magunktól, hehe. De mint már mondtam, elég sok cd-t eladtunk a turnén és sokat is forgott a nevünk. Tapasztalatszerzésnek mindenképp jó volt. Mostmár biztosan tudjuk, hogy hová nem szabad menni játszani:-).

Valahogy nekem az az érzésem, hogy akármennyire is méltatják az Angertea munkásságát, a nagy kiugrási lehetőség még várat magára. Szándékosan nem akartok a „profik” köreibe tartozni, vagy tényleg a lehetőségek hiánya ennek az oka?
- Itt nincs szó semmiféle szándékosságról. Nyilván a legnagyobb álmom, hogy ebből éljek meg, de nem akármilyen áron. Kompromisszumot soha a büdös életben nem fogunk kötni. Nagyon kényesek vagyunk arra, hogy maximálisan olyan zenét játsszunk, ami nekünk tetszik. Szóval más igényeihez nem alkalmazkodunk. Tudom, hogy ez nem túl kedvező tulajdonság sikeresség szempontjából, de ha azt akarjuk, hogy őszinte legyen a zenénk, és maga a dalok előadása is, akkor ezt kell tennünk. A gond ezzel az, hogy alapból a nekünk tetsző zenekarokat, akikre mi etalonként tekintünk, nagyon kevesen szeretik Magyarországon. Szóval valószínű, hogy minket sem fog megszeretni a nagyközönség. De szerintem rendben is van az, hogy ez csak a beavatottak zenéje marad. A „profik” itthon amúgy is lebutított 2 akkordos sablonzenét játszanak borzalmas szövegekkel :-).

…tényleg mi a véleményed a magyar koncerthelyekről, klubokról?
- Hát, a legfőbb probléma az, hogy nagyon kevés hely van, ami konkrétan koncertezésre való. Nyilván van millió kiskocsma, ahol az ottani törzsközönség elviseli a sarokban zajongó zenekart. Ilyen helyeken kerekedhet akár nagyon jó buli is, de nagyon szar is. Aztán vannak kifejezetten koncertklubok, de ezek minősége nagyon eltérő. És itt nemcsak a hangtechnikára gondolok, hanem a szervezők-tulajok-techinkusok hozzáállására. Volt most is egy-két hely, ahol szánalmas emberkékkel találkoztunk. De például vannak olyan helyek is, mint a kiskunfélegyházi Rock-Tár, ahol már kétszer játszottunk! Itt az volt, hogy alapból kedvesen fogadtak minket, örültek, hogy odaértünk, aztán várt minket egy igényes öltöző, benne hűtővel, ami tele volt sörrel, rendeltek nekünk pizzát, és többek között az egész szervező stáb örömködve végig ugrálta a koncertünket. Szóval ezek a dolgok, amik igazán számítanak. Az, hogy emberszámba veszik a zenekart, tiszteletet mutatnak iránta, és nem az van, hogy a kibaszott 3-4 ezer forintért is veszekedni kell a pöcs szervezővel, mert nem volt képes kitenni azokat a plakátokat, amiket 2 hónappal a koncert előtt küldtem neki a saját költségünkön, és emiatt kevesebben voltak a „vártnál”.

Hátra van még tulajdonképpen az egész nyár, milyen konkrétumokkal tudtok szolgálni a rajongóitoknak, Hol láthatnak benneteket?
-Ez egy olyan téma, amiről nagyon sokat tudnék mondani, mondok is pár dolgot, de csak röviden, úgyis sokan tudják, hogy miről van szó. Egyetlen egy fesztiválon fogunk játszani, ez a Zero által szervezett Fekete Zaj Feszt. Zero jól ismeri a zenekarunkat, tudja, hogy mennyit küszködünk, és mennyit jelent ez nekünk, és az elismeréseként játszhatunk itt. Sajnos a legtöbb hazai fesztivál nem így működik. Van egy belső kör, vagy nevezhetjük őket „profiknak” is, teszem hozzá, elég sok az Angertea-nél jóval ismeretlenebb banda is benne van ebben, és szinte mindenhol ők játszanak. Nézd csak meg a „nagy” fesztiválok fellépőit! Ugyanaz mindenhol! Szánalmasnak tartom ezt a belterjességet, és szégyen, hogy ez történik, de sajnos ez Magyarország. Azt nem értem, hogy a fellépő zenekarok hogy a francba nem érzik kínosan magukat emiatt. Mindig jót vidulok azon, amikor olvasok ilyen-olyan bandáktól hírlevelet, ilyen szöveggel, hogy „itt a nyár, és itt a szokásos fesztiválkörút”, és felsorolva 15 fesztivál. Majd én is írok már ilyet, hogy „itt a nyár, és megint kibaszottul nem játszhatunk sehol a köcsög zenészmaffia miatt”. Úgy gondoltam, hogy ebben az évben kivételt tesznek velünk, mert tényleg nem lustálkodtunk idén. Kiadtuk az új lemezt, nyomtunk egy 16 állomásos országos turnét, meg klipjeink is készültek/készülnek. Azt hittem, hogy figyelembe veszik majd a teljesítményünket. Írtam e-mailt az egyik fesztiválos főmuftinak, akit nagyon régről ismerünk személyesen is. Leírtam neki mindent, ami történt velünk az utóbbi években, és megkértem, hogy adjon már egy lehetőséget idén, mert tényleg sok pénzt és energiát fektettünk a bandába, és különben is 12 éve változatlan felállásban zenélünk változatlan lelkesedéssel, és igazán megérdemelnénk ennyit. Erre tudod mi történt?! Még csak választ sem kaptam! Tudom, hogy a múltkori Nuskull-os cikk( http://www.nuskull.hu/index.php?m=article&a=sa&id=3543 ) miatt volt, meg amiatt, hogy nem tartjuk csukva a szánkat, ha valami nem tetszik, de azt mondom, hogy legyen ez a legnagyobb öröme ennek a féregnek. Röviden ennyi!!! :-).

Meddig lehet ezt csinálni, illetve szerinted mi lesz az, amikor majd azt mondod, hogy ez volt a csúcs?
-Én nem így gondolkodom, mármint nem hiszem, hogy lenne egy csúcs, ahonnan csakis mélyebbre lehet süllyedni, aztán itt a vég. Annyi, hogy imádunk zenélni, és a hétköznapok monotonságából ez egy esélyt ad a kikapcsolódásra, és arra, hogy alkossunk valamit, ami fennmarad. Szóval, amíg örömet jelent zenélés, addig menni fog ez. Szerintem sokáig nyomni fogjuk.

Plusz egy kérdés:
Nem vagytok már túl fiatalok, és még egyikőtök sem házas. Miért?
:-) 28-29-évesek vagyunk. Azért ez még nem is túl öreg kor:-). Miginek már vagy 4 éve van komoly barátnője, csak még építgeti, az élete alapjait mielőtt elveszi. Ottó már közös háztartásban él a barátnőjével, szerintem náluk a legaktuálisabb a házasság kérdése. Ami engem illet, nekem tavaly október óta van stabil párkapcsolatom, előtte eléggé problémás nőügyeim voltak. A jelenlegi barátnőmmel nagyon jól megvagyunk, de ő még csak 20 éves, és abszolút nincs felkészülve a házasságra. A másik dolog meg az, hogy én agyilag totál felelőtlen kisgyerek vagyok még, és úgy érzem, hogy kell 5-6 év, amire elég érett leszek a dologhoz. De lehet, hogy több…:-)

http://www.angertea.com

harĐ