| City Of Fire - Self Titled - Fear Factory project (Lemezajánló) |
 Nem is olyan rég olvashattunk az Arkaea Years In The Darkness albumról, egy bizonyos Raymond Herrera és Christian Olde Wolbers újdonsült bandájáról, és meg kell vallanom már egy jó pár éve lelkesen figyelem és azt hiszem, hogy nagy rajongója is vagyok a Fear Factory zenekarnak. Na és persze a velük kapcsolatos zenei munkásságoknak is...
Nagy öröm volt mikor nem is oly rég a zenekar a klasszikus formában leadott egy-két koncertet. Gitárzseni és pornó fan Dino Cazares és Burton C. Bell kibékülése, na és a közös munka gyümölcsét remélhetőleg egy hanghordozó formájában is a kezünkbe foghatjuk hamarosan.
De térjünk vissza a projektünkre. Amit az Arkaea albumon is hallhatunk, arra inkább a Fear Factory hangzásvilág volt a jellemző. Gondolok itt dobzseni Raymond feszes és eszméletlen pontos témáira, vagy Christian gitárjátéka, amit nem igazán lehet összekeverni senki mással.
Ellenben a City Of Fire inkább Burton C. Bell énekhangjáról szól, na persze a zenei háttér sem piskóta. A félelem gyárból már ismert Byron Stroud, aki megfordult a Stapping Young Lad-ban is, gondoskodik a basszus témákról. Sho Murray és Ian White gitároznak, és Bob Wagner veri a dobokat. Ők hárman a Shocore nevű formációból ismerhetőek.
Vencouverben vették fel, a 11 számot tartalmazó bemutatkozó albumot, ami azt hiszem leginkább olyan belassulós, csendesülős, csajozós, altatós profizmus. Egy igazán nagyon jó nyitánnyal indul (Carve your name), melyben Burton megvillantja istenadta tehetségét. A „Gravity” című nóta bonyolult riffekkel megspékelt, változatos, mégis fülbemászó dal, ami nagy kedvencem már most. A „Rising” igazi crossover a maga karcos gitárjával a sustorgós ének na és persze a refrén amit nagyon eltaláltak. A „Memory” másik nagy kedvenc. Ezt a számot ha egyszer meghallod, szinte nem lehet kiverni a fejedből, hiszen van benne egy olyan plusz amit?!... A ”Spirit guide „ szinte a „Rising” folytatása, de jóval feszesebb. Régi tapasztalat hogy a hatodik szám mindig a legütősebb. Itt ez a ”Coitus interruptus”. A legjobb példa, van benne egy akkora hatásszünet, amitől dobtam egy hátast. Olyan legyalulós fajta. A „Hanya” inkább idézi a félelemgyárat, de persze a szám feléhez érsz, rádöbbensz hogy tévedés volt ez a meglátás. A következő „Emerald” című felvétel, egy igazán szép, akusztikus dal, ellenben az azt követő „Hollow Land” című számmal, ami a korai Type O-t idézi. A „Dark Tides” a címe alapján sem egy vidámsággal tele dal. Igazi komor hangulatot sugároz így az album végére. A The Cult egyik, hanem a legnagyobb klasszikusát a „Rain”-t dolgozták fel egy olyan akusztikus kezdéssel, amitől minden lámpát felgyújtottam a lakásban. Sok The Cult feldolgozást hallottam már de ez!?
A City Of Fire, Self Titled albuma minden Fear Factory fannak kötelező, de azt hiszem nagyon sok embernek ad kellemes felüdülést ez a pompás projekt ezen felül is. Mégis, többek közt én is, az új Fear Factory albumot várjuk. Erről a lemezről előzetesként a „Powershifter” dal már a nagyközönség elé került. Érdemes rákeresnetek, mert egy nagyon zsinnnyegtetős arcleszaggatós nóta
Tracklista:
01. Carve Your Name
02. Gravity
03. Rising
04. A Memory
05. Spirit Guide
06. Coitus Interruptus
07. Hanya
08. Emerald
09. Hollow Land
10. Dark Tides
11. Rain
http://www.myspace.com/theofficialcityoffire
-piros-
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
