Ki ne ismerné a nu-metál élharcosaivá felnőtt Linkin Parkot? Szerintem minden ember belebotlott már valamilyen formában, és ki is alakította magában a negatív, pozitív képét róluk. Nálam volt mindkettő. Én még akkor szerettem meg őket, mikor még nem fröccsent csajnyál az arcomba, ha kiejtettem a nevüket. Sőt, a legtöbbször nem is tudták, kiről beszélek. Ahogy telt az idő, és a média unásig tolta a klippjeiket, ami miatt egyre rádióbarátabbá vált a zenéjük, akaratlanul is elfordultam a zenekartól. Lehet, ezt érezte Chester Bennington is, mikor életre keltette a Dead by Sunrise nevű projektjét, és most idejét látta egy lemez megjelentetésének is.
A csapat 2005-ben indult el, miközben Chester barátunk a Minutes to Midnight album dalait írogatta az anyabandának. Eközben született egypár olyan nóta, ami stílusilag nem fért bele a Linkin Park világába és egy-két zenész jó barát segítségével, teljes értékű rockdalokká érlelte őket. Méghozzá, úgy összességében hallgatható, kellemes rockdalokká. Igazából zeneileg semmi különöset nem nyújt a lemez, de valahogy mégis fülbemászóak a számok. Chester hangjával eddig sem volt bajom, itt meg rendesen elégedett voltam vele. Tényleg nem „linkinparkos” témák ezek. Még jó, hogy külön szedte tőlük, mert abban az esetben biztos nem hallgattam volna meg. Bár de, hisz úgyis írni kellett volna róla, pláne, hogy ezt is harÐ úgy ajánlotta, „Nesze, új Linkin Park, írjad csak!”.
Nem biztos, hogy az LP zenei világával is ilyen hatásúak lennének Bennington ötletei, így azt mondom, a lehető legjobb húzás volt különválasztani őket. Ahogy mondtam a zenei aláfestéstől nem fog senki a sarokba petézni, viszont precízen, simulékonyan illenek a dallamokhoz. Szerencsére innen hiányzik a fölösleges nu-metálos riffelés, és az LP-ben már kicsit túlerőltetett elektronika. Azért itt is van billenyűs és sampleres, de játékuk beleolvad a zenébe, ami pedig marad, nem idegesítően sok, és csak a lemez végén dominálnak jobban. Azt is mondhatnám, kell az oda, csak be kell futni ezzel is valamennyire. Maga a zene inkább az egyszerűbb punk-rock vonalhoz áll közel, gondolok itt a gyorsabb nótákra főleg, azok tipikusan rövidek és lendületesek. Chester ezekben is nagyokat énekel, viszont nekem a lassabb tételek a favoritjaim, pl a Too Late, Let Down vagy a Walking In Circles. Persze korántsem annyira tökéletes album ez, mint ahogy eddig leírtam. Vannak negatívumai is persze. Számomra a zene a fő csalódás. Eléggé ötlettelen, és tényleg csak olyan hatást kelt, mint Chester énektémái mögé tett kíséret. Kicsit több kreativitás nem ártott volna, és sok téma elég ismerősen cseng. Hogy konkrét példával éljek, a My Suffering-et könnyen össze lehetne keverni a Queens of the Stone Age: Little Sister számával.
Egyébként nincsenek nagy bajok az Out of Ashes-zel, hisz remek kis rockszámok tarkítják. Persze egy edzett metálosban nem sok mindent fog megmozdítani a dolog, de aki kicsit ki akar kapcsolni és pihentető dallamokban úszkálni, vagy egyszerűbb, agyalást nem igénylő rock alapokra bólogatni, annak tökéletes választás lesz. Szerelmes, merengő tiniknek és emóból normálisabb irány felé tendáló fiataloknak is erősen ajánlott.
Pontozás: 7/10
1 Fire
2 Crawl Back In
3 Too Late
4 Inside Of Me
5 Let Down
6 Give Me Your Name
7 My Suffering
8 Condemned
9 Into You
10 End Of The World
11 Walking In Circles
12 In The Darkness
http://www.myspace.com/deadbysunrise
sizmæl
