MusicDemo - Online Kulturális Magazin - Webújságokról, zenekarokról, olvasókról, egyebekről… (Dühöngő)

Létezik ugye a jámbor, zeneszerető, és egy kicsit grafomán ember, aki zeneszeretetének hódolva, létrehoz egy weboldalt, vagy blogot, természetesen nem másért, mint hogy hangot adhasson a véleményének, mint ahogy mi is. Aztán létezik a már kevésbé jámbor olvasó, aki, mivel nem ő írta a fenti helyeken fellelhető eszmefuttatásokat, természetesen nem ért vele egyet, de ez egyáltalán nem probléma, sőt! Ez így működik. Aztán van egy harmadik réteg is, amely nem más (zenei tartalmú weboldal lévén), mint a magukat futtatni, reklámozni óhajtó zenekarok, emberkék, rendezvényszervezők, illetve klubok, aki minden előzetes konzultáció nélkül, kéretlenül, csak úgy „odabasszák” a cuccaikat közlésre.

Ha naivan elképzeljük, akkor ennek a dolognak úgy kellene működni, hogy felkérik az adott médiát, hogy ha van rá kapacitása, és jóindulata, akkor legyen olyan kedves jelentesse már meg az oldalain a zenekarról, klubról, koncertekről szóló anyagot, cserébe feltüntetik a média logóját, vagy esetleg részt vehet a reklámozott koncerten, előadáson, ne adj isten a zenekartól, akit éppen hirdet, kapnak egy ajándék hanghordozót stb. Mondhatjuk, hogy amiért információkat közvetít az adott platform az olvasói felé, azért a „hirdetők” hálásak, és mindent megtesznek azért, hogy a jó kapcsolat, és az együttműködés megmaradjon. De ez sajnos Magyarországon nem így van.

Valamilyen beazonosítatlan oknál fogva az a hiedelem jár a köztudatban, hogy a magyar rockzenei hírportálok, mondjuk úgy, nem rendelkeznek elegendő hírrel, információval, és ennél fogva megtiszteltetés az, hogy ha valaki hírrel szolgál nekik. Egyszerűen szólva kapnak minden után, még ha gagyi is, csak hogy meglegyen a napi betevő. Talán van is benne valami, mert ha szétnézünk a magyar zenei webszíntéren, észrevehetjük, hogy az úgynevezett napi frissítésű oldalak gyakorlatilag ugyanazokat a híreket használják, sokszor (és ez talán nagyobb bűn, mint a megegyező tartalom) vágatlanul, bemásolva, úgy ahogyan kapják (mintha népszabadságból tíz példány járna egy előfizetőnek). Éppen úgy működve ezzel, mint a papír alapú bulvármédia, amely annak ellenére, hogy meglehetősen kevés valódi értéket hordoz, igen népszerű. Többek között a mi hírrovatunk (Hírmorzsák) is ezért szűnt meg, de ez a téma talán egy másik cikkünk fő szála lehet egyszer.

A lényeg, hogy egyfajta rossz beidegződés miatt, a magyar underground zenei weboldalakról az a vélemény, hogy azért léteznek, hogy alárendeltként, minden tekintetben kiszolgálják a hazai rockzenei érát, különös tekintettel a sokszor arra teljesen érdemtelen élvonalra. Egyébként ez is egyfajta furcsasága a webújságoknak, hogy valamilyen okból kifolyólag, ami talán a nézettség növelése, vagy megtartása, szelektálják a zenekarokról kikerülő információkat, oly módon, hogy leginkább az ismert csapatokról szóló hírek (akármilyen érdektelen is) kerüljenek előtérbe (megint a bulvár). Pedig ezeknek az írásoknak, cikkeknek, híreknek az alanyai általában csupán csak eszköznek tekintik az underground médiát, sohasem partnernek, és attól a pillanattól fogva, hogy esetleg egy kicsit jobban megy a szekér, és ez által kapnak négy sort egy országos fórumon, le se szarják azt a közeget ahol tulajdonképpen addig léteztek. Konkrét példa erre legutóbbi esetünk, mikor is egy eddig gyakorlatilag ismeretlen zenekarnak a legújabb lemeze kapcsán fel mertük vetni azon igényünket, miszerint szeretnénk mi is egy példányt meghallgatás, és írásos véleménynyilvánítás céljából. Azt a választ kaptuk, hogy semmi akadálya, amint befizetünk a számlájukra egy bizonyos összeget (ami gyakorlatilag elenyésző, de nem ez a lényeg) onnantól tulajdonunkba kerülhet ez a remekmű. Írni róla viszont nem olyan fontos, és ha lehet ne is tegyük, mert minek, hisz a „metálhammerbe úgyis benne lesz”.

Hogyan is véleményezhetjük ezt az esetet. Simán átléphettük volna egy „bazdmegazanyádatakkor”-ral, de nem tettük, mert nem egyedi a dolog, habár ilyen szélsőségekbe csak egészen ritkán botlunk bele szerencsére. Viszont egyre elterjedtebb az a szokás hogy spam-szerűen küldik szét a zenekarok a híreiket a portáloknak, és ebben nem is a spam-szerűség a rossz, persze hogy elolvassuk mi is, ha kapunk egy ilyen levelet, még akkor is, ha mi vagyunk a kétszázhuszadik címzett, hanem a személytelenség. Mert mennyivel szívesebben kezelünk, illetve kötelességünknek éreznénk feldolgozni olyan anyagokat, amik személyesen nekünk szólnak.

Ha rajtam múlna, én elvárnám minden forrástól, mindenkinek külön-külön személyre szóló információt küldjön mindenki, mert véleményem szerint mindennél fontosabb dolog, hogy valakiről, illetve valakinek szóljanak ezek a levelek, és ne csak úgy oda legyen lökve. Legtöbbször mikor ilyen emailt olvasok, az az érzésem támad, mintha a zenekarok, és a helyek csoportokra bontanák a médiákat. Ez a papírújság infója, illetve a tévéké, rádióké, velük szépen beszélünk, ez meg a webeseké, azoknak úgyis mindegy. Volt már rá példa, hogy a zenekar (vagy kétszáz címre) körbeküldött infójának közlése érdekében kérni akartunk egy fotót, de választ sem kaptunk, viszont amikor nem jelent meg a hír, már jött is a mail, hogy „mivan nem kaptátok meg”. Aztán (és most jön a lényeg) megkérdeztük, hogy esetleg ők megkapták-e a mi levelünket, melyben képet kértünk a közlendő hírhez, megint csak semmi válasz nem érkezett.

Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy megéri-e egyáltalán ebbe a dologba erőt, energiát fektetni, hisz gyakorlatilag egy fillér pénzbeli haszna sincs az embernek belőle, ami teljesen mellékes is, hisz nem is ezért kezdtünk bele. Viszont erkölcsileg sem érné meg, ha csak a zenekarokat, klubokat, koncertszervezőket nézzük, mert leszögezhetjük, hogy ők nagy ívben szarnak a webújságokra, és az azokban megjelenő cikkekre, (kivéve az őket érintőket) csupán csak a reklámértéket nézik benne, és nem az együttműködési lehetőséget. Akkor mi is az, amiért mégis foglalkozunk ezzel? Lehetne itt most romantikázni, meg ömlengeni, de az az igazság, hogy a saját közlési vágyunkon kívül, ami ugye nem elhanyagolható tényező, tényleg az olvasóknak készítjük a cikkeinket. Azoknak az olvasóknak, akik csak úgy elolvassák a véleményeinket, azoknak, akik hozzászólnak, és azoknak, akik egyet nem értve vitatkoznak velünk, és anyáznak bennünket, mert őket még érdekli a tartalom.

harĐ