| Hungarica - Nincs más Föld, nincs más Ég (Szubjektív) |
 Egyszer már szót ejtettünk a magyarországi nemzeti rock vonal legmetálosabb csapatáról, amit a Moby Dick, és a Romantikus Erőszak tagjaiból alakult Hungarica képvisel. A múlt hónapban jelentették meg harmadik albumukat, ami a Nincs más Föld, nincs más Ég címre hallgat. Igazából nekem ezzel a zenekarral kapcsolatban, mindig az jut eszembe, hogy milyen leleményesek a magyar zenészek, mert mikor a vesztüket érzik, simán átnyergelnek az éppen menő vonulatra.
Egészen pontosan, amikor a Moby Dick már vegetáló üzemmódra kapcsolt, el kellett gondolkodni, hogy hogyan is tovább, és mivel muzsikusaink semmi máshoz nem értettek csak a zenéléshez, úgy gondolták, hogy megpróbálják egy olyan stílusban, ahol némi bevétel is kilátásban van. Aztán hogy ne vadidegenként kelljen becsapódni a nemzeti rock közönsége közé, maguk közé toborozták a Romantikus Erőszak elnevezésű skinhead, mára már nemzeti rock zenekar hangi adottságokkal egyáltalán nem, de annál nagyobb múlttal megáldott énekesét Sziva Balázst, akinek köszönhetően az alapközönség adott volt.
Mivel fent említett zenészek saját műfajuk nem akármilyen mesterei, ezt a stílust is el tudták úgy játszani, illetve adni, hogy abban hiba ne legyen. Zenéjükkel minőséget vittek az addig, (és a mai napig is nagyrészt), mondjuk ki őszintén, majdnem kizárólag igénytelen, egysíkú, és kétakkordos zenével ellátott nemzeti rock vonulatba, ami természetesen azzal járt, hogy a legkisebb zenei érzékkel, ám annál nagyobb hazafiassággal megáldott rajongók kezdtek felfigyelni a Hungarica zenéjére, és annak igényességére. Eddig!
Azóta eltelt három év, és megjelent a harmadik lemez, ami első hallásra semmi újat nem mutatott az előző kettőhöz képest, sőt, zeneileg mintha elerőtlenedett volna, illetve kiveszett belőle a „thrash”. Elmondhatjuk, hogy Hungarica ezzel a lemezzel végleg beleült az általuk választott közegbe, és úgy tűnik, hogy a megélhetésen kívül semmit nem akarnak elérni. Szövegeik majdnem teljesen megegyeznek a többi hasonszőrű csapat szövegvilágával, mellőzve minden díszítést, és a magyar nyelv adta játékosságot. Talán amiért mégis megéri megvenni ezt a lemezt, az Varga Miklós, és Kalapács József vendégéneke, melyben a nagy klasszikust, a Tolcsvay féle Nemzeti Dal-t adják elő nem akármilyen színvonallal. Jó feldolgozás lett.
Én személy szerint sajnálom, hogy nincs több „kraft” a Hungaricában, illetve a Nincs más Föld, nincs más Ég című albumban, mert azt gondoltam (még a Demokratúra hallgatása közben) hogy végre keletkezett egy olyan magyar zenekar, amely kielégíti az olyan, nemzeti rockot, illetve annak mondanivalóját, eszméjét, és céljait éltető zenehallgató igényeit is, aki nem elégszik meg csupán a három torzatott gitár hangra, cigitől, meg szesztől rekedt hangon ráordított „vissza Erdélyt, mert ledúrunk mindenkit” színvonalú zenekarokkal.
Annak ellenére, hogy zeneileg a Hungarica ezen a lemezen is, még mindig jóval a hasonszőrű együttesek előtt jár, tíz pontból csak hatot tudok rá adni, ami köszönhető a szövegek fantáziátlanságának.
Pontozás: 6/10
Számlista:
1. Viharos századok
2. Igazi hős
3. Meddig várjunk
4. Nemzeti dal
5. A SZABADSÁG betűi
6. Nincs más föld nincs más ég
7. Másféle Don-kanyar
8 Európa Bűne
9. Büszkén és szabadon
10. Adjon az Isten
Plusz DVD:
A 2009. február 13-i, budapesti Koncert a Nemzeti Jogvédelemért felvétele.
http://www.hungaricamusic.hu
harĐ
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
