| Péterfy Bori & Love Band – 2 (Szubjektív) |
 Kezdjük ott, hogy a popzene nem az én világom, és így nem is nagyon értek hozzá (na, nem mintha a többihez annyira értenék). Hallgatása közben sem tudom megmondani, hogy jó a zenéje, rossz a zenéje, inkább csak azt hallom, hogy elfogadható-e vagy sem. És mivel így állok hozzá, igencsak kevés popzenével ismerkedtem meg életem során, aminek talán az lehet az oka, hogy amint felcsendülnek az első ritmusok, rögtön a rádióban adott igénytelen tinglitanglik jutnak az eszembe.
Péterfy Bori és a Love Band legújabb, igen puritán módon a 2. címet kapott lemezével is csak azért tettem kivételt, mert belemászott a képembe. Valaki itt felejtette az asztalomon, és addig tologattam ide-oda, míg végül, egyéb inger híján meghallgattam. Első nekifutásra a művésznő életének történéseire íródott lemez képe csillant fel a homályból. Stílusilag egyfajta múltidéző sanzon a nyolcvanas évek alternatív hangulatával keverve, vagy még inkább minimáldallamra vett, kicsi rockzenével vegyített slágerzenének mondanám. Olyan slágerzenének, amely tudatosan modoros, és színészkedős, talán éppen abból a meggondolásból, hogy a hétköznapokat semmittevéssel, és füvezéssel, csak nehezen kitölteni tudó, idejük nagy részét művészkedéssel, (és attól való félelemmel, hogy valójában soha a kurva életben nem lesznek igazi művészek) eltöltő, ezt a világnak kimutatandó, mindenféle színes rongyot, és nagyszülők ékszereit magukra akasztó, 80-as évekbeli légyszemüvegben járó mai fiatalok állítólagos ízlésének megfeleljen.
Mindenképpen divatos tánczene ez abból a fajtából, melynek írása közben erőteljesen vigyáztak arra, hogy egyrészt minden tekintetben rádióbarát legyen, másrészt meg, hogy megtűzdeljék némi képzavarral, amit természetesen művészetként, és burkolt mondanivalóként azonosít be a télen is előszeretettel saruban, és világoskék élrevasalt konfekciónadrágban járó közönség.
Nem is tudok többet írni, mert az én füleim hallóhatárain kívül esik ez a zene, illetve maga a belőle áradó modoros, mesterkélt stílus.. A Péterfy Bori és a Love Band, kettes lemeze számomra azt a fajta ügyes pénzcsinálást testesíti meg, ami a nélkül fordítja ki a tavaly még gandzsához imádkozó, ”pirossárgafeketében” járó, ám mára már újdonsült jogi hallgatóvá avanzsált közönsége zsebeit, hogy azok ezt észrevennék. Gonosz vagyok, mert tudom én, hogy nem teljesen így van, mert aki szeret semmitmondó, rádiószerűen a háttérben szóló tánczenére ritmust dobolni, meg énekelni, úgy hogy nem kell rajta különösebben gondolkodni, akkor annak ez az album minden tekintetben kielégíti az igényeit. Számomra sajnos semmiféle értéket nem képviselt, de mint mondtam ez betudható annak, hogy nem értek hozzá.
Pontozás 4/10
Számlista:
1. Bűvös vadász
2. Csillagpor
3. Napba néző
4. Zombi
5. Porszem
6. Téged nem
7. Jó reggelt Bori
8. Ájultan fekszem veled
9. Fekete párna
10. Újraélesztő
11. Szembogár
12. Láva
13. Húsz emelet
14. Ötszáz villám
http://www.myspace.com/peterfybori
harĐ
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
