| Magor – Végig az úton (Demokritika) |
 A hazai zenekarok, azok közül is, akik demóval kerülnek föl a Musicdemóra, általában harÐ „tollából” kapják a kritikát. Ez most valamiért máshogy esett és jómagam kaptam a Magor zenekar soron következő anyagának az elemzését, véleményezését. Megnéztem a weboldalukat, és kicsit befostam, mert szép nagy emberekből áll a csapat tehát, csókolom, kurva jó számok, soha nem hallottam ennél jobbat, 10/10, sziasztok, ájlávjú benneteket.
Komolyra, vagyis komolyabbra fordítva, ha jól emlékszem, Magorék szerepeltek már nálunk és egész jó kritikával illette a kolléga őket, sőt még össze is komáztak, és kis híján közös koncertet is sikerült velük összehoznia, ami, remélem, a jövőben még megvalósul, mivel a demó hallatán tökös metálzene szántotta a fülem barázdásra 4 nótán keresztül. Bevallom, nem hallottam a banda előző zenéit, nevüket is csak harÐ említette, de nem hiszem, hogy ez baj lenne. Nem is tudom, minek említettem egyáltalán. Lehet csak sorkitöltés miatt, úgy, mint ezt. Vagy ezt. Vagy ezt. Na álljak mán le!
Szóval a jászberényi zenekar elég fiatalnak titulálható, hisz 2007-ben lett meg a végleges felállás, és ez alatt a kevés idő alatt elég szép eredményeket értek el, amiket a honlapjukon olvashattok, mert én ide le nem írom ugyanazt, he. Közel két éve már, az első anyaguk megjelenésének és album helyett most ismét egy demót tarthatunk a kezünkben, amit egyébként a zenekar honlapjáról ingyen és bérmentve le lehet tölteni százzal. Az első kör után arra jutottam, hogy Magorék csípik ám a Panterát, de nagyon. Sok riffről jutnak eszembe Dimebagék (RIP), de ez most egyáltalán nem baj, hisz a mai metálvilágban kit nem inspirálnak? A Magor még belekever ebbe egy adag hard rockot és egy csipet doomot, az eredmény pedig egy igazi szájbiggyesztős metállemez. Ettől függetlenül a panelek ismerősen csengenek és kevés az egyediség. Nincs meg az, ha meghallom a zenét, hogy ez a Magor. Nekem kicsit sablonos, de ettől függetlenül üt rendesen. A hangzás rendben van, bár nem tökéletes. A gitárok rendben vannak, a basszus is dörög, a dob kicsit lapos és kásás nekem, összességében pedig kicsit visszafogottabb, mint azt a muzsika megkívánná. Ami abszolút pozitívum, az az ének rész. Erről már megismerhető a zenekar. Sok más banda kapufát lő azzal, aki hasonló stílusban tolja, hogy a sima ordításra teszi a hangsúlyt és így megy végig az album, ez pedig néha unalomba löki az egész baszást úgy, ahogy van, de itt az ordiba csak mellékág. A fő vonalat a tiszta dallamos ének viszi, az pedig teljesen rendben van. Néhol System of a Down, és volt ahol még Tool is eszembe jutott. Nekem ez tett a sima, megszokott, de finom vaníliafagyira egy kis meggyszirupot, ízturbó gyanánt.
Összegezvén a hallottakat, a hiányosságokat leszámítva rendben van ez. Igazi koncertmetál. Színpadon basz oda igazán, lemezen pedig csak akkor, ha van annyi keret, hogy rendesen, hónapokat stúdióban gubbasztva, még több hónapot pedig a keveréssel baszkódva kelljen tölteni, de itt ilyen nincs. Itt csak a taknyosorrú nyálgépekre van pénz. Ehhez képest pedig szerencsére sokan vagyunk még mi, underground bandák, akik minden szar ellenére küzdünk, hogy ne csak a füstös klubokba kelljen hallgatni a szarul beállított süketítő zenénket, hanem a kevés keresetet beleöljük a zenekarunkba, és inkább lemezt csinálunk gyerek helyett.
Pontozás: 7/10
Számlista:
1. Minden
2. Számíthatsz rám
3. A Próféta
4. Nézz szét
5. Arccal a fény felé (2009.)
http://www.magorzenekar.hu
sizmæl
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
