MusicDemo - Online Kulturális Magazin - Plastic Bitch

Mindig szoktam kapni budapestrockandroll hírlevelet, amiket természetesen mindig el is olvasok, és az utóbbi időben azt kellett észrevennem, hogy egyre inkább tolódik ez az egykoron a New York Hardcore mintájára létrejött egyesülés a kommersz felé, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy előszeretettel favorizálnak (természetesen a jól bevált alapító zenekarok mellett) ifjú tehetségeket, általában a keshedt pálcikalábú fajtából.

Általában olyan zenekarok ezek, amelyek némi ellentmondásra adnak okot, ugyanis kinézetre színtiszta emo (jobbról bal szembe baszott fekete haj, sztrecssnadrágba bújtatott valószínűtlenül vékony láb) ám stílusilag annál keményebb vonalat képviselnek, nevezetesen a metalcore vonal kicsit punkos, ám éppen ezért divatosabb vonalát, amelyben mindenfajta trendből megtalálhatunk egy csipetnyit. Ilyen banda a Plastic Bitch is jelen cikkünk főszereplői, illetve az általuk kiadott új album, melynek címe Shallow Decay.

A Plastic Bitch csapata, saját bevallásuk szerint már 2000 tájékán is létezett, ám csak most, a megalakulásuk után kilenc évvel adták ki az első lemezüket, melynek oka valószínűleg az lehetett, hogy csak a 2007-es év végén találkoztak Varga Zoltán hangmérnökkel, aki úgymond kézbe vette a dolgokat, és elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítsék a Plastic Bitch debütáló lemezét.

Folytathatnánk úgy is akár, hogy a Shallow Decay tizenegy eredeti és hamisítatlan Plastic Bitch felvételt tartalmaz, melyek minőségét a fent említett hangmérnök közreműködésével csiszolták tökéletesre. Igen, ám de jogosan kérdezzük, hogy akkor milyen lett volna a lemez, ha nem találkoznak, Varga Zoltánnal, mert (itt jelezném, hogy senkit nem akarok megsérteni) a Shallow Decay nem más, mint egy műanyag zenekar, mások által sokszor megrágott, primitív dallamokkal operáló, teljesen jelentéktelen, minden értéket nélkülöző zenéje. Fölösleges a karaktereket pazarolni is rá. Inkább azt kérdezném én meg nagy tisztelettel a hajdan nagyreményű bprnr és más hasonló "szervezet" futtató/szervezőgárdájától, illetve magától a zenekartól, hogy MIÉRT???

Miért nem elég szegény Magyarországnak a Vivatévé által kreált híg fosok? Miért kell még egy olyan vágány, amin ugyanilyen szemetet szállítanak hozzánk? Miért van az, hogy ha valami béna szar akkor is nyomják, mert valakinek a valakije? Miért nem látják a szervezőirodák a zenehallgatók valós igényeit? Egyáltalán miért kell értéktelen balfaszságoknak teret adni egy olyan magyar rockandrollban, ahol se szeri se száma a kiváló zenekaroknak. Olyan zenekaroknak, amelyek külföldön is magas színvonalon tudnák a művészetüket prezentálni, ezzel jó hírét keltve a magyar rock életnek. Ehelyett a szervezőirodák adnak a közönségnek négyakkordos igénytelen félszemű, ikszlábú szarokat, csak azért, hogy a nyálasszájú tizenéves csajoknak maradéktalanul ki tudják fordítani a hellokittys pénztárcáját.

Kicsit elragadtattam magam a fenti sorokkal, viszont az tény, hogy a Plastic Bitch csapata egy a száz közül, csak úgy, mint a Shallow Decay című lemezük. Nem tudnék megemlíteni egyetlen egy eredeti dolgot sem a korongon, és itt beleértem a tagok külföldi sztárokat megidéző kinézetét is. Ezektől eltekintve öt pontot adnék a lemezre, mégpedig azért mert ha nem ismernék hozzájuk hasonló zenekarokat (minimum kétszázat) akkor akár jó is lehetne ez a lemez, de mive ismerek, így...

Pontozás: 5/10

http://www.myspace.com/plasticbitchband

harĐ