MusicDemo - Online Kulturális Magazin - Rokonok, tesók, ismerősök, avagy éljenek a tehetségkutatók (Dühöngő)

Ilyen-olyan zenész ismerőseim régebben mindig mondták, hogy ”hülyék vagytok, ti basszátok meg, minek mentek tehetségkutatókra? Le van az zsírozva előre, meg amúgy sincsen semmilyen tétje”. Akkortájt még nem tulajdonítottam az ilyen „figyelmeztetéseknek” semmilyen jelentőséget viszont manapság egyre inkább egyetértek ezzel.

Szokták mondani, hogy „savanyú a szőlő” ha nem nyer valaki, illetve saját magát esélyesebbnek tartotta, mint a nyerő banda, de a rockzenei tehetségkutatók esetében nem erről van szó, mivel jómagam se zenész nem vagyok, sem pedig szereplője az ilyen versenyeknek. Akkor miért is morgolódom? Talán az a legutóbbi, és legnagyobb tehetségkutatós döntő baszta ki a biztosítékot, amikor is a végeredmény szerint a Kóbor angyal és a Fekete bárányok elnevezésű formáció nyerte a csatát, melynek fődíja egy bécsi megmérettetés, illetve, azt hiszem a Converse egyik különdíját is.

Mit, illetve kiket is takar a Kóbor angyal és a Fekete bárányok elnevezés? Nos, ez a csapat nem más, mint a hadak útját többször megjárt Katona „főnök” László új együttese. (Aki nem ismerné emberünket, annak okítására elmondjuk, hogy Katona Főnök a nagy múltú Akela együttes frontembere, kitalálója, és életben tartója volt ez idáig.) A gond nem is ezzel van. Azt, hogy hogyan néz ki egy majd ötven éves ember egy tehetségkutatón, ahol a legtöbb csapat összéletkora nincs annyi, mint a szebb időket is megélt főhősünknek, azt jelen esetben figyelmen kívül hagyjuk, mert ha van mersze az arcán bulldogszerűen megereszkedett bőrrel, és sörhassal kiállni a fiatalok közé az az ő dolga. Viszont az már nem, hogy Katona Főnök esetében egy potenciális rajongótáborról, nevezetesen a még mindig nagy tömegeket mozgató Akela közönségéről van szó, amely ismeretében sohasem volt kérdéses, hogy személyes kedvencüket közönségszavazatokkal be tudják-e juttatni bármilyen ehhez hasonló versenyre. De legyünk rendesek velük, és lépjünk ezen is át. Tudni kell, hogy a Kóbor angyal és a Fekete bárányok egy tribute zenekar. Mint ahogy a nevéből is következtethetünk erre, nem saját szerzeményekkel operálnak. Esetünkben régi magyar rock slágerekre specializálódtak. Az ilyen, és ehhez hasonló versenyek követelménye általában saját művek bemutatása, olykor megspékelve egy-egy feldolgozással. Ehhez képest a fent nevezett csapat repertoárjában, mint említettük, nyoma sincs a saját számoknak, ami mellett megint hajlandóak vagyunk elmenni, mert ha ezt szeretik, nincs mit tenni. Viszont az már egy kicsit természetellenesnek tűnik, hogy teljesen nyilvánvalóan Katona Főnök szakmai ismeretségéé volt a főszerep, nem pedig a KaFeBar zenei egyediségéé, ugyanis aki egy kicsit is belefülel ezekbe a feldolgozásokba, az mindenféle dolgot kihallhat belőlük, csak éppen eredetiséget nem.

Mondhatjuk erre, hogy ne fájjon nekünk a zenekar próbálkozása, hisz mindenki úgy érvényesül, ahogy tud, és ez igaz is. Az azonban, hogy az úgynevezett „szakmai zsűri” őket találta a legjobbnak, az két esetleges dolognak tudható be az én véleményem szerint. Az egyik, egy igen egyszerű érv, miszerint a zsűri tagsága dilettáns hülyékből tevődött össze, akik annyit nem konyítanak a rockzenéhez, és az azt körülvevő világhoz, mint a festő-mázoló a magfizikához. Mert teljesen nyilvánvaló. hogy az ilyen esetekben a közönségszavazatot csak mértékkel szabad figyelembe venni, ugyanis éppen olyan esettel találjuk magunkat szembe, mintha Deák Bill Gyula új néven futó, csak Jimmy Hendrixet játszó zenekarát versenyeztetnénk Karakószörcsök mindeddig névtelen, de legjobb amatőrzenekarával, és a közönség döntene. A másik lehetőség a már említett szakmai előélet illetve ismeretség, amit a mi Katonafőnökünk ez esetben és kicsit megkérdőjelezhetően a saját hasznára fordított. És ha belegondoltok, joggal kérdezhetnénk meg tőle, hogyan is jön ő ahhoz, hogy kapcsolatait, és közönségét felhasználva esélyeket vegyen el olyan zenekaroktól, akik körömszakadtáig harcoltak a bejutásért és lehet, hogy ez lett volna az út, az ismertebbé váláshoz, míg a Kóbor angyal és a Fekete bárányok esetében szinte korlátlan a lehetőségek választéka. A már említett kapcsolatok révén olyan időpontban, és helyszínen rendezett előadásokon vehetnek részt, amilyenen tulajdonképpen csak akarnak. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a KaFeBar által megszólaltatott nóták minden tekintetben magyar vonatkozásúak, és azt se kérdezzük inkább meg, hogy mit fognak elérni pl. a Beatrice, Katicabogárka című számának Akelás feldolgozásával a Bécsi fellépésen, mikor azt hiszem két évvel, ezelőtti ugyanezzel a bécsi nyereménnyel a szegedi Dystopia csapata az igényesen megírt, egyedi, és nem utolsó sorban angol nyelvű számaival semmire sem jutott. Na de legyen ez az ő gondjuk, illetve azoké, akik megadták nekik a lehetőséget erre.

Mindenesetre már ott tartunk, hogy a magyar rock/metál zenei szféra is lassan szégyenné és gyalázattá válik, amely működésében egy cseppet sem tér el a Vivatévés sztárok létrehozásának, illetve futtatásának mechanizmusától. Mára már az ilyen, és ehhez hasonló tehetségkutatók megrendezése nem más, mint tét, és eredmény nélküli színtiszta pénzcsinálás, melynek egyik mellékterméke a bennfentes csapatok lehetőségekhez juttatása.

(Utólag is elnézést kérek, Katona Főnöktől és csapatától a Kóbor angyal és a Fekete bárányok-tól, ha esetleg sértő lett volna a vélemény, mert személy szerint az égvilágon semmi bajom velük, de kívülállóként sajnos így látja, és éli meg ezeket a dolgokat, egy átlagos zenerajongó)

harĐ