Siska Finuccsiék után itt van a következő underground hip-hop formáció, a Barbárfivérek új kiadványa, a kecsegtető című Disznóól, amit, miután meghallgattam, mindenféleképp érdemesnek tartottam arra, hogy egypár szót írjak róluk. Ők is a Bloose Broavaz família oszlopos tagjai, és oda-vissza segítik egymást a rap rögös útjain. Ahogy eddig észrevettem, a két tesó, Tibbah és Diggieman/Deego hasonló minőséget tett az asztalra, mint mostanában a sorstársaik. Úgy mellékesen megjegyzem, hogy megint harÐ hívta fel a figyelmemet rájuk, és most már nem csodálnám, ha seggig tolt farmerben, sportcipőben (amit még az életben nem láttam rajta, ellenben Szigeten lábujjközös papucsot), szemig rántott bézbolsatyiba jelenne meg, a következőt mondva: „Csigidi csá, geci, mi a figidi fasz van?”, majd nyomna egy karhullámzást és megtagelné a homlokom. Elég a rémálmokból, inkább nézzük, mit tolnak a csigidi csávók…
A kezdő Intro, amiben Dj Bootsie (ex-Árral Szemben, ®agar) rángatja a bakelitet, már sokat sejtet arról, hogy itt nem tini picsáknak szóló műmájer szarral lesz dolgunk. Ezt a következő Pofont kapsz az élettől szám első 20 másodperce is csak erősíti, és ahogy telik az idő ez csak durvul. Tehát a Flo-Rida, Eminem, Fifticent hallgatása után magát reppernek képzelő, erről a világról semmit nem tudó, anyja pénzéből bő gatyát vevő, abban, plázában fejet játszva ácsingózó, titokban Dzsenifer Lopez rajongó fosfejek messze kerüljék. Ez, buzik! igazi hip-hop arcoknak szól. Barbárék a keményebb vonal képviselői. Koszos ritmusokból, és igazi beugatós dumákból épül fel a műsor. Sokkal trágárabbak és őrültebbek, mint a Finuccsiék. Az alapok is sokkal súlyosabban ütnek. Mintha a magyar Onyx lenne, csak még belekevernénk a Gravediggaz kísértet hip-hopját. Ehhez nem illene a kocsi mellett feszítős, seggrázós, dollárdobálós videoklip, inkább egy sikátorban sok rosszarc közt csápolós, börtöncellában mutogatós, lepukkant gyárban porrugós, kapucnit állig rántós, egymást kamera elől ellökdösős, ujjal pisztolyt formálós téma az, amit elképzelnék nekik. Még mindig azt mondom, hogy ennek a stílusnak sikerül a legközelebb kerülnie a külföldi produkcióhoz. Némely még rá is ver az igazi amcsi gettózenékre, ennek ellenére itthon a föld alatt kell meghúzódnia, teret engedve az SP-szerű gyalázatoknak.
Nem is értem, a mai ungárisse előadók java azon gennyez folyamatosan, hogy a külföldi befutott sztárokra hasonlítsanak, persze zéró eredménnyel, mert egytől egyig mind szégyellnivalóan hiteltelen, béna, senkiházi, aki meg csípőből minden erőlködés nélkül hozza a szintet, el van felejtve, és le van nyomva a picsába. Pedig csak forgatni kellene egy fasza videót nekik, nyomni a tévében és kész. Nincs rá keret? A tehetségtelen férgekre akkor miért van? Nincs rá igény? Nincs a faszt, csak aki nem érdemli, azt el kell tüntetni a színről, és ha nem adja a média, akkor a sok irányítható tini úgyis arra áll rá, ami megy. Az ilyen előadók rutinosak, tehetségesek, rengeteg dolgot meg lehetne spórolni, mint pl. a nyavalyás szövegírók vagy zenekreátorok. Vagy pont azért van ilyen gyépés zeneiparunk, mert ezeknek kell a meló? Fasza. Aki itthon fel akar törni a hip-hoppal, annak olyan slágereket kell írnia, mint a kannibáloknak, miszerint Budapest nyáron sokkal szabadabb, és már kajálja is a bamba nép, pedig Budapest télen is, nyáron is húgyszagú koszfészek tele sznob paraszttal. Pedig lenne itt simán „vivabarát” nóta, például, a Lélegezz. Teljesen befogadható, igazmondó, tanító szerzemény, minimális csúnya kifejezéssel, de ha már fifticent szégyentelenül madafakázhat bármely köcsög slágerében, akkor itthon miért csak az a megengedhető, aki medencés bulikról, beszerelmesedésről meg diszkóban pinázásról pofázik sületlent a’la LL Cool J…, vagyis Dzsunior, na. Pedig itt ám tanítani való szövegelések vannak. A legfaszább az Ábécédélet című szám, amiben az ABC betűin végigmenve rappelik el a körülöttük zajló dolgokat. Igazából nem annyira körmönfont szófordulatok ezek, mint mondjuk Tkyd dumái, hanem inkább az átlagember hangján megszólaló, közérthetőbb szócsokrokkal forgatják ki a cipőből a sok pózert, politikust és mindenkit, aki csak a Barbárok bögyében van. Ritkaságszámba megy a hip-hopban a hosszú szám, nagyon nem is tudnék példát mondani, de a Slepptrekk 11:15 percével terpeszkedik szét a lemezen. A zene monotonitása miatt nem biztos, hogy jó húzás az ilyen, de az ebben a számban szereplő rengeteg vendég miatt (Frog, Siskafinuccsi, Phat, Tkyd, DSP, Bigmek, Sog, San, CDF) elkerülhetetlen volt. Egyébként rajtuk kívül van még jó pár vendég szövegláda a lemezen.
Én azt mondom, lehet, kicsit elfogultan, hogy ez, kérem, igazi Rap. Nálam ez az. Szemétláda beatek, szemétláda szövegek, szemétládák előadásában. Hiteles, dühös, szórakoztató. Jó, hogy van ilyen itthon is. Negatívumot nem is nagyon tudok mondani rá. Talán az nem tetszik, amikor a verzék közti szkreccsfutamokba néhol angol madafakázó rapeket kevernek. Jobb lenne a magyar szerintem, mert akkor az teljesen a miénk. Ettől függetlenül rohadt nagyot ütött a lemez és rap berkekben követendő példa. Barbárfivérek rulez.
Pontozás: 9/10
1. Intro közr. Dj Bootsie
2. Sziklaszív
3. 0-24-ig közr. Simon Zsolt
4. GY.Ő.R.
5. Ábécédélet
6. Szervezett Bűnözők közr. NKS, Kool Kasko
7. Negatív Bálvány
8. Utcadiploma közr. Tirpa, Saiid
9. Eldobható Művészet
10. Pofont kapsz az élettől közr. Bankos , Kool Kasko
11. Disznóól
12. Álmomban beszélek
13. Lélegezz
14. Slepptrekk közr. Frog, Siskafinuccsi, Phat, T-Kyd, DSP, Bigmek, SOG, San, Cof
15. Nézd, hogy csinálom
http://www.myspace.com/barbarfiverek
sizmæl