| Mudvayne – Mudvayne (Lemezelemzés) |
 Még ezer és egy éve a koleszba hozta be szobatársam a metálvideó-válogatását, és egyszer csak elindult egy klip, amitől állva magam alá mindeneztem. A Mudvayne nevű formáció, Dig című száma volt az. Egy mini bohóc-show tárulkozott a szemem elé. Az énekes retkes kertészgatyában, ezüstszínűre mázolva, tökig érő szakállal hörgött, mint egy félőrült, a gitáros piros fejjel, tüskékre zselézett séróval tolta a matek riffeket, a basszeros félmeztelen, ördögszarvakkal tépte valami eszméletlen zseniálisan a húrokat, a dobos pedig csíkosra festett pacekkal verte a lehetetlen ütemeket. Egyben az egész egy akkora intenzív iszonyat-matek-kurvaannya-metál volt, hogy tényleg könny szökött a szemembe.
Mára ez már kicsit másként fest. Lemosták az arcfestéseket, az idegbeteg imidzset kukázták, a zenén pedig „langyítottak”. Kár, mert a Mudvayne akkor baszott oda, mikor először baszott oda. Ez volt a debütáló LD 50 album. Kegyetlen riffzuhatag, kiszámíthatatlan ritmusok, valami elképesztő, már jazz-szerű basszusjáték, dühös, agresszív ének, beteg szövegek. Nálam etalonként szerepeltek több évig. Így kell zenélni, gondoltam, és nem is álltam messze az igazságtól. A nu-metál hulláma lendítette föl őket, de túlmutattak jóval az akkori felhozatalon. Zsenialitásuk előtt nyugodtan megemelhették a bézbolsapkát meg a dokkmunkás kucsmát a kollégák. Eztán kezdett el tisztulni a banda. Az arcfestéseket UFO-szerű maszkok követték, majd szép lassan azok is lekerültek, és az idióta álnéven futó (Kud, sPaG, Gurrg, Ryknow) cirkuszi majmokból sima metálarcok lettek, ami a muzsikán is változásokat eszközölt. Az extrém, nyers matekot meghintették a befogadhatóbb metálelemekkel, átgondoltabban felépített zene született ebből (azért szerencsére maradt még egy jó adag számolnivaló).
Kinek tetszik ez a váltás, kinek nem, de az megrendíthetetlen tény, hogy az LD 50-en hallottakat nem tudták fölülmúlni. Nem lövök nagy poént, ha elárulom, ez most sem sikerült. Kivételesen a negatívumokkal kezdem. Akik ismerik a Mudvayne pályafutását, azoknak a többsége az első album előtt hajol mélyre, és ami ott verte péppé az arcot, az most már csak ritkán emelkedik a felszínre. A banda elmondása szerint, ott még külön utat jártak, és mindenki a maga ötleteit követve tette bele a magáét az albumba. Ez hiányzik nekem most. Például a basszus már nem slaporientált és feltűnő, hanem meghúzódik a háttérben megadva a zenének a kellő súlyt (persze egyszer-kétszer előmászik témázgatni, hogy ne felejtsük el, mit tud). Az LD 50 nyers és virtuóz mivolta mára eltűnt, pedig ez adta a zenekar profilját. Ma már jobban figyelnek egymásra a tagok, és inkább több rockkal próbálják átitatni a számokat. Ez a Lost and Found lemezen kezdett el rendesen működni, és a mostani albummal ért be igazán. Tényleg sokkal rockosabb lett az egész cucc. Mint mondtam, elmaradnak a virtuóz megmozdulások, és marad a zúzás, hol egy kis nosztalgiával matekosan, hol stoner elemekkel karcolva a dobhártyákat, néha még „pallosmetálos” menetelésekkel is bemozdítják a hallgatóságot és előkerül egy-két gitárnyekergető szóló is. De mi a jó ebben? Az, hogy tényleg nem különülnek el a hangszerek, nem tudjuk külön-külön kielemezni, hanem egyben vannak, és így több odafigyeléssel vagyunk kénytelenek megfejteni az albumon hallottakat, és Mudvayne előadásában érdekesebbnek is tűnnek ezek a megszokott témák.
Ha mindenféleképp az LD 50-hez akarjuk hasonlítani a Mudvayne-t, akkor egyértelműen gyengébb és unalmasabb lett. Viszont ez már nem az a felfogású csapat, és a kevesebb több alapon teszik le nekünk a zenét. Egységesebb, összefogottabb, több odafigyelést igénylő munka ez. Ha valaki türelmes, akkor meg fogja látni a fényét. Minden változásnak időt kell adni, és a Mudvayne lépésenként, albumról albumra adagolta be nekünk, merre is szeretnének tartani. A divatosabb (de érdekesebb) megoldások kikerültek és maradt a tömör metál, ma pedig ez jobban megállja a helyét. Nekem azért van egy kis hiányérzetem.
Pontozás: 7,5/10
1. Beautiful and Strange
2. 1000 Mile Journey
3. Scream With Me
4. Closer
5. Heard It All Before
6. I Can't Wait
7. Beyond the Pale
8. All Talk
9. Out to Pasture
10. Burn the Bridge
11. Dead Inside
http://www.mudvayne.com
sizmæl
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
