| Elrendezetlen belső érdeklődés Karcagról |
 Vale Of Tears – Illdisposed Inner Interest (Lemezajánló)
A karcagi lokálpatriótákból álló Vale Of Tears tagjai sem mai gyerekek már, hisz a feljegyzések szerint 1997-től tolják maguk előtt a black/death metál szekerét kisebb nagyobb sikerrel, illetve elismeréssel. Két hivatalod demó, és két album után, a tavalyi év végén látott napvilágot legújabb lemezük, a Illdisposed Inner Interest.
Négy év nem kevés. Ennyi idő telt el ugyanis a Vale Of Tears legutolsó kiadványa óta, ám ez korántsem azt jelenti, hogy zenészeink ezt az időszakot medvemód átaludták volna, ugyanis az Illdisposed Inner Interest munkálatai tulajdonképpen már 2007-ben megkezdődtek. Ahhoz képest, hogy majd három évig készült, a maga negyven percével nem lett túl hosszú az anyag, viszont annál precízebb, és nem utolsó sorban keményebb lett az a kilenc nóta, amit a csapat a lemezre pakolt. Igazi death csomagot kapunk a keményebb fajtából. Annak ellenére is, hogy a zenekar stílusát a „dallamos” jelzővel szokták illetni. Ami rendhagyó megfigyelhető az Illdisposed Inner Interest lemezen az talán az lehet, hogy a csapat időnként fülbemászó, vagy egészen pontosan fülbemászóbb dallamokkal, refrénekkel operál, mint a hazánkban elfogadott deathmetal csapatok bármelyike is eddig. Egyébként cseppet sem unalmas az album, és ez a zenekar tehetségén kívül a felsorakoztatott vendégeknek is köszönhető, ugyanis olyan nevek szerepelnek, rajta, mint a Cselényi Csaba (Stardrive/ Wall of Sleep), Papp Lajos (Dying Wish), vagy éppen a Remorse gitáros Oláh Zsolt.
Egy igaz death lemezről csak igazi ínyencek mondhatnak hiteles véleményt, nem ilyen magamfajta mindenevők, ugyanis ez a stílus olyan sajátosságokkal rendelkezik, melyek alakulását, változásait csak erre specializált fül értheti, vagy hallhatja meg. Így hát az én esetemben a Vale Of Tears új lemeze azon kívül, hogy igazi, kőkemény death, semmilyen változatosságot nem nyújt, hisz ahány ilyen stílusban működő magyar zenekart előveszek, és meghallgatok, mindegyiktől ugyanezeket hallom vissza nüánsznyi eltérésekkel.
Na, szóval ahhoz képest, hogy én egyáltalán nem vagyok rajongója eme stílusnak, ez a lemez elnyerte a tetszésemet, mégpedig azért, mert a kikerülhetetlen stílusjegyek mellett hallhatunk egy olyan egyéni ízt, amit más ilyen stílusú hazai lemezen eddig még nem tapasztaltam. Nyilván, ha már eddig nem sikerült, ez után sem leszek kimondott death rajongó, ne tessék félreérteni!, de a Vale Of Tears legújabb albuma, az Illdisposed Inner Interest megér hetet a tízes listámon, már csak azért is mert érzem abbéli törekvésüket, hogy valami extrát, vagy pluszt tegyenek a stílus (számomra) amúgy meglehetősen sablonos mivoltába. (Na meg azért mert Karcagiak, szomszédok:-))
Pontozás: 7/10
Számlista:
1. Landscape Disguised Agony
2. Time Judge Modern Ages
3. Martyrs Prove
4. Wired-up Minds
5. Diaporama
6. The Clock Is Ticking
7. These Solemn Words
8. Termination Point
9. Lost Reality
http://www.valeoftears.hu
harĐ
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
