 |
|
| |  | |
| Indulj el egy úton... |
 Palmetta - Hagyomány (Lemekritika)
Kis okoskodással kezdeném a Palmetta zenekar új lemezének bemutatóját. Az történt ugyanis, hogy megint belefutottam egy úgynevezett nemzeti rock zenekarba, ami egész egyszerűen nem más, mint magyar népdalok aláfestése elektromos hangszerekkel. Nem is ez a gond, mert lehet ezt egészen egyedi módon is művelni, mint ahogy a Kormorán teszi, viszont a Palmetta zenekarnál erről nem beszélhetünk.
Már sokszor próbáltam megfogalmazni, hogy mit is gondolok a nemzeti rockzenekarok nagytöbbségéről, de sohasem tudok elmenni szó nélkül az ilyen csapatok munkái mellett, mert elképzelni sem tudom azt, hogy a közönség miért, vagy hogyan tud azonosulni e művek zenei részével. Nyilvánvalóan tudom a hivatalos magyarázatát, ami nem más, mint az együvé tartozás, a hazaszeretet, és efféle magasztos dolgok. Csak azt nem értem, hogy ha már ezek oly magasztos dolgok, akkor miért nem lehet azt megfelelő igényességgel tálalni azoknak a hazaszerető embereknek, akik igénylik ezt a műfajt.
Ahogy a Palmetta zenekar is nyilatkozta, az ő műfajuk a hagyományőrzésre épül, ami szép gesztus lenne, ha nem arról lenne szó, hogy a klasszikus magyar népdalokat szar igénytelen négyakkordos punk, metál keverék zenével festenék alá, természetesen felgyorsítva a dalok ütemét és ezzel elbaszva azok eredeti hangulatát, illetve semmivé teszik azok mondanivalóját. Mert, ahogy a Palmetta zenekarnál is mutatja a példa (alább ti is gyönyörködhettek benne) a Muzsikás együttes 1978-ban előadott bús keserves erdélyi búcsúzódalából csináltak egy teljesen idióta ugrálós, punkos semmitmondó verziót, ami a nótából áradó, elválás okozta szívfájdalmat, szomorúságot, és reménykedést visszaadni képtelen. Tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja meg őszintén, hogy az alábbi szöveget olvasva a koncerten való pogózás, ugrálás verekedés jut eszébe először (érdekesség képpen az eredeti szöveget közölnénk itt le):
Az bajjom van véled, sír a szívem érted,
Sír a szívem érted, majd meghalok érted.
Elment az én rózsám idegen országba
Írja levelibe, menjek utána.
Nem megyek, utána idegen országba
Meg gyászolom itt es, fekete gúnyába.
Délig feketébe, délután fehérbe
Este felé fogva arany szín köntösbe.
Indulj el egy úton én es egy másikon
Hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk.
Az ki münköt meglát mit fog az gondolni
Azt fogja gondolni, idegenyek vagyunk.
Idegenyek vagyunk, szeretetet tartunk,
Ahol essze gyûlünk ketten szeretkezünk.
Ez ebben a formában nem hagyományőrzés, hanem a szép, és dús mondanivalójú magyar dalok, és sajátos egyedi hangulatú dallamok eligénytelenítése, mondhatjuk, hogy megszentségtelenítése, amit a csapat nyilván nem szánt szándékkal követ el, hisz ők csak a menő trendet követik, de mégis így van. Értem ezt nem csak a Palmetta együttesre, hanem az összes olyan csapatra, akik kellő zenei képzettség, és/vagy fantázia nélkül mernek belevágni egy olyan feladatba, ami profiknak is kemény kihívást jelent.
Szó, ami szó lehetne ezt szépen és igényesen is. De akkor miért nem így teszik ezt a magyar zenekarok, illetve azok jó része? Talán azért mert az ő közönségük nem lenne vevő erre a fajta előadásra, ugyanis nem titok, hogy a hazafias rockzenét prezentáló csapatok többségének közönsége hungaristákból (akik előtte skinheadek voltak) és skinheadekből, valamint motoros rockerekből, és természetesen tisztes zeneszerető stílusfüggetlen hazafias állampolgárokból áll, akiknek egyfajta energia levezetésként szolgálnak ezek a koncertek, és valljuk be őszintén, hogy pl. az Indulj el egy úton hegedűs, búsulós verziójára nemigen lehetne beleverni ittastársukat a koncertterem padlójába.
Ám leleményes a magyar nép. Hogy mulathasson is, és magyar is maradjon feltalálták ezt a hibrid műfajt nemzetirock néven (mindegy hogy stílusilag punk, avagy éppen metál), ami igen alkalmas a szórakoztatásra, a nemzeti érzések felszínre hozására, vagy éppen az elszántságunk kifejezésére csak éppen zeneileg nem ér egy garast se, de lehet, hogy ez nem is cél, tehát térjünk inkább vissza a Palmetta együttes első albumához, amely nem más mint ahogy említettük is, kiváló magyar népdalok gyűjteménye, kevésbé kiváló zenei aláfestéssel . Pozitívumként tudnám felhozni, hogy a csapat tagjai között remek népi táncosokat is találhatunk, akik előadásukkal színesítik a Palmetta műsorát (sajnos a zenéjét nem)
Összegzésképpen azt tudnám mondani, hogy számomra a Palmetta zenéje, illetve a zenekar Hagyomány című albuma semmilyen értéket nem képvisel, inkább azt kell, mondjam, hogy szégyen gyalázat, hogy hagyományőrzés címszó alatt csúfot űznek a múlt magyar dallamvilágából, és számomra ez nem vicces, inkább nem kismértékben elszomorító, hogy erre van közönség és a táncházakban, hagyományőrző foglalkozásokon csak lézengenek a látogatók.
Pontozás: 2/10
Számlista:
1. Régi szeretőmért...
2. Tavaszi szél...
3. Ifijúságom telik el...
4. Hej, Dunáról...
5. Rég elhúzták...
6. Édesanyám rózsafája...
7. Indulj el egy úton...
8. Ezek a szép szász leányok...
9. Még azt mondják nem illik...
10 Fordulj kedves lovam...
11 Ej, a titkos szerelem...
12 Magyarország...
13 Sokat ígér, keveset ád...
http://www.palmettazenekar.huharĐ
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
| "Indulj el egy úton..." - 7 hozzászólás |
|
| |
|
|
 | | | heeeee!!! riszegen milyet ínekelnénk már rá a gyarmatnapokon! encimetal |
| | | Én pl. a Kormoránt azt szeretem de az ilyen tökorrúságokkal ki lehetne kergetni egész túrósbözsinénéd tyúkóljáig, a csáktanyára. |
| | | szerintem bódi guszti ,ll junior,dögös robi és bandája az a tökorrú. |
| | | Azok ide fel se kerülhetnének, és nem csak azért mert meg se hallgatom, hanem mert egyáltalán nem tekintem zenének azt a fajta bohóckodást. Az ilyen mint a fenti, az zene, csak szar, arról nem is beszélve hogy (mint írtam) elbasszák a szép magyar népdalok eredeti varázsát az együgyű gitárreszeléssel, meg dobkótogtatással. Ha igényesen nem megy, akkor tán sehogy nem kellene, mert így inkább tűnik az egyik nemzeti kincsünk a magyar népdal meggyalázásának, mint hagyományőrzésnek. |
| | | A fenne a zenei igényességedbe! valóban nem agyonkomplikált a muzsika, de itt nem a zene elsősorban a lényeg, hanem a népdal. Ha kinyitnád a füled és lenne rálátásod a magyar népdalokra, észrevehetnéd, hogy a palmetta ezeket a dalokat eredeti nyelvezetén és dallamán hagyta. Nos nincs másik ilyen banda, aki nem nyúlt bele a dalokba, az olyan zenekarokra gondolok, akik népdalokat dolgoznak fel. A másik: Vedd már észre, hogy ennek elsősorban az a lényege, hogy eljusson olyan emberekhez is e nemzeti kincsünk, akik autentikusan nem hallgatnak magyar népdalokat és nem is fognak soha. Úgyhogy mindenképpen megbocsátható, hogy ezzel a fajta "aláfestéssel" közvetítik az emberek felé. Persze nem mindenkinek jön be, mint ahogy neked is, de ezt is tiszteletben kell tartani. Te biztosan autentikus népzenét hallgatsz, de sokan nem. Azt, hogy a népzene meggyalázása, hát enyhén szólva is baromság, mivel a népdalok zenéi nincsenek lekottázva és nincs a hangszereléshez utasítás. Miért ne lehetne kemény muzsikával ötvözni? Egyébként direkt nem bonyolították a zenét, azért, hogy maga az énekek minél jobban előtérbe kerüljenek. Ez az én véleményem.
AaA |
| | | Üdv!
Én sem mehetek el szó nélkül e mellett. Sznob szóról neked mi jut eszedbe? Mindegy...
A lényeg, hogy az az ember, aki soha nem hallgat autentikus népzenét, legalább a Palmettán keresztül eljuthat hozzá. Ma kit érdekel az, hogy megvegyen "népi" lemezeket "népi" zenészektől, amire "népi" táncosok táncolnak? Senkit. Mindenki elvan a hétvégi diszkós bulival.
Megértem, hogy a zenei tálalás ebben a formában nem tetszik, de : Valaki meghallgatja a Palmetta-Indulj el egy útont -> Rákeres Youtube-n a Muzsikás verzióra is -> Máris ott van a népzene világában. Ez a lényeg, hagyományőrzés.
Üdv! |
| | | Halod te szar?!(a cikk irójára gondolok) Ha úgy is csak fikázni tudod a jobboldali zenekarokat akkor minek írsz róluk??? Erre vered a kis metélt farkincádat? Büszke lehetsz... |
|
|
