Nagy megtiszteltetés, ha egy igazán  kedvencről szólhatsz néha egy pár sort, pláne akkor, ha az le is tesz időnként valamit az asztalra. Karl Buechner munkássága igazán közel áll hozzám, hiszen, nehezen beszerezhető volt a kilencvenes években és nagy dolog volt, ha került egy Earth Crisis album a kezeim közé. Az rendszerint ronggyá lett hallgatva. Akkor még kazetta formájában is nagy élmény volt.

A minap beszélgettünk egyik ismerősömmel, a nosztalgia jegyében, milyen volt az mikor valaki ismerős beszerzett valami újdonságot és a kazetta, másolgatás beindult. Akkoriban ritkábban jutott újdonságokhoz az ember azt viszont nagyobb becsben tartotta, és szinte hallgathatatlanná hallgatta (a fiatalabb korosztálynak a kazetta másolgatás rejtelmeit ecsetelném, a korosztályomnak így negyven felé, nosztalgia). Manapság bekapcsolja az ember a gépét és szarásig jön az információ áradat, amit én, mint zeneszerető ember egy másodpercig sem bánok, viszont a hátránya talán az, hogy nem hagysz időt egy albumnak arra, hogy megkedveld, esetleg befurakodjon a kedvenceid közé. Meghallgatod és már ott is van vagy tíz újdonság. Talán ezért van az, hogy találkozunk még az utcákon Nirvana-pólós, egyénekkel. 



  Térjünk inkább rá Karl Buechner munkásságára, hiszen a hardcore szintér üres lenne nélküle. 91-től az Earth Crisis frontembere, az állatok jogaiért aktívan küzd, straight edge mozgalom oszlopos tagja, na és persze zenész társaival egy nagyon jó kis tíz epsztendőt adott nekünk fennállása alatt. Két kislemez után 95-ben „Destroy the machines” albumukkal majd a következő évben a „Gomorrah’s season end” album után kiadót váltottak a Victory records helyett már a Roadrunner adta ki a „Bleed the killers” albumukat, ami nagyobb tömegekhez és viszályokhoz vezetett. Mindenesetre a „Slither” az ezredfordulóra már újra a Victory-nál lát napvilágot. 2001”The oat that keepe me free” (rajta a Dead Kennedys klasszikusa, amire először nem is ismertem rá), egyébként ezen az albumon már voltak kísérletezések, ami mindig is jellemezte a zenekart, mégis megmaradt az igazán feszes pergős egyszerű jó kis talpalávalókkal telitűzdel HC. Aki szereti a koncertfelvételeket csak ajánlani tudom a két hivatalosan is kiadott koncert albumukat. 2001-ben bejelentették a zenekar végét, igaz 2006-ban még kiadásra került a „Forever true” válogatás lemez azt hiszem, a címe mindent elárul. Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy tavaly a ’To the Death” nem kis meglepetésre egy vadonatúj Earth Crisis-t szabadítottak a világra, ha kihagytad véletlen okvetlen pótolni!!!!

Miután a Crisis megszűnt létezni Karl és Eric Edwards létrehozzák a Freya projektet amely először Nemesis néven futott. Nem árulok, gondolom el azzal sem borzasztó nagy titkot, hogy zeneileg és mondanivalóban nem sokat változott, de valahogy olyan Freya-s.
 Az elő albumuk a „As the last light drains” 2003 szinte a nulláról de mégis baromi sok tapasztalattal egy dallamosabb és brutálisabb de mindenképp változatos album. Rá egy évre a Hoods és a Freya „Split” albuma igazán nagyon oda tette magát és azt hiszem nagyon jó ötletnek bizonyult e két zenekar közös albuma. Ezek után újra beindult a szekér.
A „Lift the curse” amit 2007 év elején adatott ki egy igazán dühös albumra sikeredett, az igazi sikert ez hozta meg igazán a zenekarnak. A koncepció nem más, mint , mítoszok és a valóság drasztikus összehasonlítása.

2010. január „All hail the end” albumot ha kezedben tartod, azt hiszem egy jó darabig más nem igazán fog peregni a lemezjátszódba. A 13 nóta első nekifutásra soknak tűnik, de ez csak a látszat, a tartalom a lényeg. Ami azonnal észrevehető a hangzásvilág. Az ok talán az lehet, hogy Karl Buechner frontemberen kívül mindenki kicserélődött. Brandon Flynn és John Sullivan gitározik Mike Lagrow basszus, Joseph Murphy a dobok mögött. Nagyon feszes és változatos lett a gitárhangzás,na és Karl jellegzetes énekhangja vagy ordítozása kinek hogy tetszik. A nyitó dalnál szinte leordítja a fejed, és ezt abba sem akarja hagyni.

Mégis ha nem tudnám kikről is van szó, ha nem szeretném a munkásságukat és talán most hallanák először a zenekarról, akkor tipikus hardcore , metalcore  vegyület, trükkökkel jó kis témákkal. Fanoknak kötelező!

 Tracklist:
 
1. The light that rivaled the su
2. The wanderers
3. Human demons
4. Labirint of the ant people
5. The guardian
6. Iron locust
7. Deities of wrath
8. Condemned
9. Sons of yamir
10. choosers of the slain
11. Into a wasteland
12. The remnants
13. The end of the end

http://www.myspace.com/freya

-piros-