Mintha tegnap lett volna, mikor a koleszban az ágyon hátradőlve hallgattuk az Evensong kazettáját és rohadtul örültünk annak, hogy milyen igényes metálzene ez és ide való a környékre. Én pláne kérkedtem, mivel a dobosukat személyesen is ismerem, hiszen egy városból valók vagyunk. A The Moon and the Nightspirit ennek a méltatlanul elfeledett és feloszlott zenekarnak a maradékából alakult. A zenei koncepció azóta kicsit megváltozott, egyfajta folkot játszanak, rengeteg népzenei motívummal, spiritualitással. Ez még sokaknak nem hangzik elég érdekesnek, mert: 1. nem metál 2. ha népzenére vágyok, megyek Veresegyházra és 3. nem metál. Mikor megkaptam a lemezt, és az első hangokat meghallottam, nekem is ez futott át az agyamon, csak aztán továbbhallgattam…

Magát az együttest 2 tag alkotja: Tóth Ágnes énekes, furulyás, billentyűs, lemezborító rajzolós és Szabó Mihály gitáros. Koncerteken, a már említett ex-Evensong dobos, Végh Gábor, és jóbarátaink, a Worm zenekar basszerosa, Cseh Gergely segíti őket ütős, csörgős, zörgős hangszereken. Az Ősforrás sorban a harmadik nagylemezük. 2005-ben debütáltak az akkor még angol nyelvű Of Dreams Forgotten And Fables Untold koronggal, amit Portugáliában vettek föl. 2007-ben már anyanyelvünkön jelent meg a Regő Rejtem, és a mostani Ősforrás is magyarul szól hozzánk. Egy magamfajta metálfülűnek elég nehéz rávennie magát, hogy egy hasonló stílust végighallgasson, pláne írni róla, de most a múltat figyelembe véve és az ismerős arcok miatt sem hagyhattam ki a lehetőséget és mennyire jól tettem.



Soha nem gondoltam, hogy lehet rám hatással egy ilyen irányzat, de a The Moon and the Nightspirit olyan varázslattal bír, ami bárkit kicsalogat a megszokott kis gubójából, a hallgató pedig akaratán kívül vesz részt egy nem mindennapi utazásban. Szokatlan zenei világ kapuit tárja ki, amin belépve kellemes érzésekkel merülünk el a hangok tengerében. Hangulatát tekintve, bármelyik középkorban játszódó film zenéjének elmenne. Nem is értem, miért nem kérték még fel őket ilyesmire. Hallgatása közben egy madár szemszögéből suhantak el mellettem a kor jellemző életképei. Pataknál mosó nők, réten futó őzek, szekéren baktató kereskedők, szántó parasztok, fejő asszonyok, erdők, falvak, városok, harcba induló, páncél borította katonák, királyok, királynék, fakarddal hadakozó gyerekek. Ennek ellenére a zene korántsem ennyire egyszerűen körbehatárolhatóan középkori. Ezt a feelinget leginkább Ági dallamai, és a sámánizmusra jellemző csörgős, kongás, néha már törzsi pulzálásba átforduló ritmusok adják. Viszont ahogyan Ági a hegedűt kezeli, az megér egy misét. A Benső Patak violinfutamai még mindig borsózuhataggal öntik el a hátam. Han Solóként olvad bele (ez ám a hasonlat, genyó) a zenébe, mégis modern hatású. Ha már itt tartunk, akkor nem árt megemlíteni a pengetős szekciót sem. A gitártémák néhol nagyon is észrevehetően tükrözik, hogy erősebb metálkezek pengetik le őket, mert ha behunyt szemmel koncentrálva „átkonvertáljuk” torzított gitárra, igen emberes és ötletes zúzást kapnánk. Akusztikus gothmetál ez, akárki akármit mond, hehe. Persze ezt csak a hozzám hasonló hallja így, hisz nem ez a közlendője a duónak, de egyfajta pikantériát biztosít az amúgyis páratlan élmény mellé, mert ez páratlan, főleg, hogy kis hazánk szülte produkcióról van szó. A konkurenciát alázó minőség és hangulat örömmel tölti el (a mostanában túlzásba is vitt) hazafias szívünket. A békéscsabai Elysium stúdióban kitettek magukért, mert a lemez mesésen szól. Ez is elengedhetetlen kelléke annak, hogy minden hangja megbabonázzon és a hipnotikus, lágyan szálló dallamok rabjai legyünk. Kiemelni nem is lehet külön egy számot sem. Mind magába szippant és kezdődik is a repülés. Egy kis rásegítéssel (szív, lenntart, kipufog) meg megyünk a Nirvánába oda-vissza, hatszor. Büszkék lehetünk, hogy van nekünk egy The Moon and the Nightspiritünk, akik ilyen minőségi zenével külföldön is öregbítik Magyarország nevét. Aztán meg elsüllyedhetünk a sárga földig, amiért mi itthon magasról szarunk rájuk. Fél Európát bejárták, sikereket könyvelnek el, de pont a szülőhazájuk az, aki azt sem tudja, mi fán teremnek. Épp harÐ írt erről egy cikket, a „nagy magyarok” hazafias zenéiről. Ha valami, akkor a The Moon and the Nightspirit zenéje igaz magyar zene, egy hungarikum, amit pont mi taszítunk ki a többi ország nagy örömére, a Kárpátiát meg SP-t pedig megtartjuk magunknak, mert az aztán a magyar, az kell ide. Az én pofám meg ég ilyenkor ezek helyett is.

A The Moon and the Nightspirit nem sokat hezitált, és a Regő Rejtemmel felállított elvárásokat simán, magabiztosan lépte át. Az Ősforrás minden perce magával ragadó, hangulatában ellenállhatatlan alkotás, ami hangzásában és hangszeres játékában is kiemelkedő. Üde színfolt a magyar zenei palettán, csak kár, hogy pont mi nem értékeljük ezt és eldobjuk magunktól, mint minden jót, az olcsó fos meg marad nekünk, mert az könnyebben lecsúszik.

Pontozás: 9/10

Számlista:
01. Álomidő
02. Ég Felé
03. Ősforrás
04. Fénybe Térő
05. Benső Patak
06. Tűzben Születő
07. Alkonyvarázs
08. Hétvilág
09. Földanya Sóhaja

http://www.themoon.equilibriummusic.com

sizmæl