| Időutazás lóháton |
 Gamma Ray – To the Metal (Lemezajánló)
Nyilván minden igazi Helloween rajongó emlékszik még a hőskorra mikor is egy bizonyos Kai Hansen nevezetű emberke üvöltötte nekünk még 1985-ben, hogy „ráddö (fejhangon) szkáj (visszhang) szkáj…szkáj” Na, ez az ember később, olyan 1990 táján megalakított a Gamma Ray nevű formációt, amely az óta kiadott tíz albumot, egy csomó koncertlemezt, meg még karaoke albumot is. Aztán eljött az idei év, és megint adtak nekünk egy albumot, természetesen, és szigorúan a heavy metal jegyében. Az album címe To the Metal.
Mit is mondhatnánk bevezetőül? Talán azt, hogy Kai Hansen sosem adja fel. Kitart a gyors, lovaglóritmusú témák mellett, azaz rendületlenül nyomja a power, vagy speedmetált, még a 2010-es évben is. Olyannyira hogy a nemrég elkészült To the Metal című kiadványuk az, ami az eddigi kiadványaik közül leginkább visszaugrott a múltba, pontosabban a nyolcvanas évek végére, amikor is még javában dívott ez a stílus. Szó, ami szó a dalok bonyolultsága is a hősi időket tükrözi, ugyanis nem nagyon bonyolítottak a jól bevált formákon (amikor meg egy kicsit bonyolítani szándékoztak, az meg nem annyira jól sült el). Adva van tehát egy új Gamma Ray album elemi, és teljesen közérthető szövegekkel, és himnusszerű refrénekkel, pont úgy, ahogyan régen.
Amit mindig megkérdezek én ilyenkor, hogy miért van erre szükség? Miért nem tud kilépni egy tapasztalt öreg zenekar saját korlátai közül? Nem azt mondom én, hogy alapjaiban rúgja fel az eddig kialakult stílust, vagy vonalat, amit követnek, vagy netán ők találtak ki, de szerintem alapvető követelmény, hogy ahogy múlnak az évek, és életre kelnek új stílusok, a nagy öregeknek is mozdulniuk kellene, mert a végén nem marad más nekik, mint a nosztalgia.
Így van ez a Gamma Ray idei To the Metal albumával is, mert mikor a magamfajta vén marha meghallgatja, nem az jut róla eszébe, hogy milyen remek zenét csináltak már megint, hanem hogy milyen faszányosak voltak azok a nyolcvanas évek, és ez a baj. Sokkal szívesebben hallgatnék meg egy olyan Gamma Ray-t, ami lemezről, lemezre megújítja a stílust, és amelynek a hallgatása közben nem az jönne le, hogy milyen öregek is vagyunk már, hanem az, hogy még mindig van élet a csapatban. Mert meg kell hagyni Kai Hansen remek dalszerző, aki képes lenne megújulni, illetve a tehetsége meg lenne hozzá, és ezzel együtt a To the Metal jó lemez, csak annyi a gond vele, hogy 1988 helyett 2010-et írunk. Mindenesetre tízből hetet így is megér nekem, és ez inkább köszönhető a nosztalgiának, mint az újdonság varázsának. (Nem tudom egy önmagát folyamatosan falcoló emós zeneszerető, aki a kilencvenes évek elején született, és persze az óta már beleunt az életbe, hány pontot adna erre az albumra, de mindenesetre kíváncsi lennék rá)
Pontozás: 7/10
Számlista:
01. Empathy
02. All You Need To Know
03. Time To Live
04. To The Metal
05. Rise
06. Mother Angel
07. Shine Forever
08. Deadlands
09. Chasing Shadows
10. No Need To Cry
http://www.gammaray.org
harĐ
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
