| Modern retro |
 Turbo – Turbo (Lemezajánló)
Azt hiszem ezen írásunkkal egy fontos elmaradást fogunk pótolni, ugyanis a Turbo zenekar e lemeze lett a Fonogram díjátadó zsűriének elbírálása szerint az év rocklemeze. De mit is takar a Turbo név, illetve kik is valójában ők? Őszintén szólva, nem sokra számítottam, amikor utánuk néztem, egyedül a fent nevezett, és számomra kétes értékeket favorizáló celebgyűlésnek köszönhetik, hogy felkeltették a figyelmemet.
Mert mi más ez a Fonogram díjátadó, mint értéktelen magamutogatás (persze kibaszott sok pénzért megszervezve), amibe sajnos a rock és metál kategóriát is belekeverték, mert ne mondja már nekem senki, hogy a The Idoru tinilányokat csalogató fél-emos stílusában íródott lemezénél nincs jobb produkció hazai metál vonalon, vagy klasszikus pop-rock szériában nem találtak mást csak a Back II Blacket! Na, mindegy. Annyi haszna volt ennek a rongyrázásnak, hogy a megasztáros, Tóthgabi félig leeresztett léggömbhöz hasonló feje, és a pasijának a dokkmunkás sapkája alól kikandikáló, dizájnosra belőtt csápjai, és az öltönyzakójából előbukkanó mellkasszőre mellett, felfigyeltem a Turbo zenekarra (mint a modern pop-rock kategória győzteseire) amit a régi időket idéző kokakóla-szerű logójukra ránézve talán sose tettem volna.
Mivel a győztes darab, a Turbo zenekar ugyanilyen címre keresztelt albuma volt, ezt voltam kénytelen a kezeim közé kaparintani, de mindenek előtt nézzük meg magát a csapatot. A Turbo valójában egy szupergroup. Mester Tamás zenekarából, a Carbonfoolsból, a Rémemberből, a Fresh Fabrikból és Barabás Lőrinc zenészeiből alakult, ahogy mondani szokás retro rockot játszó csapatról van szó, akik tavaly áprilisban jelentették meg debütáló albumukat Turbo címmel. Már a csapat létezése is sok kérdést felvet számomra, hát még a stílusa. Mert mi a lófasz az a retro rock? A hetvenes évek hippi hardrockja (Led Zeppelin, Uriah Heep), a Black Sabbath, vagy a Deep Purple? Akik nélkül nem lehetne rockzene? Miért retro pl. Child In Time, a Deep Purple örökérvényű opusza? Nem tudom megmondani csak azt, hogy ez a „retro rock” egy újabb seggfej magyar megfogalmazás., amivel pénzt lehet csinálni.
Hagyjuk ezt a hülyeséget, és térjünk is vissza inkább a Turbo zenekarhoz, illetve az ő Turbo címet kapott lemezükhöz, amely az én véleményem szerint az idióta „retro-rock” megnevezés helyett inkább amolyan progresszív hardrock, helyenként grunge-os beütéssel, és némi pszihedéliával nyakon öntve, és úgy előadva, ahogyan azt már jó párszor hallhattuk, többek között a nagy elődöktől (nyilván ebből ered a retro rock elnevezés). Szóval semmi új, mégis igen érdekes ez a lemez, mégpedig azért, mert a zenekar meg tudja tölteni egy olyan érzéssel, amitől úgy érezzük, hogy minden benne van, ami kell, és nem is férne bele több. Kár hogy ilyen idióta körítéssel tálalják nekünk ezt az amúgy jó kis rockzenét, és kár hogy soha nem fogunk tudni válaszolni arra a kérdésre, hogy hogyan lett a frappánsan „retro rocknak” elkeresztelt stílusból Magyarország legjobb „modern rock” lemeze? Most retro, vagy modern?
Mindenesetre egy hallgatást megér a Turbo zenekar ugyanezt a címet viselő albuma, és mikor hallgatjuk, felejtsük el a kokakóla jellegű logót, a csíkospólót, a fejpántot, felejtsük el a mercurybajuszt, valamint az összes buzi divat, meg trendi kelléket, és mindjárt egy szimpatikus lemezt, és zenét kapunk, ami testvérek között is megér hat pontot a tízből.
Pontozás: 6/10
Számlista:
01. Tears Of Chronos
02. Out Of My Mind
03. Shine On
04. Heavyweight Promises
05. Family Warefare
06. Turning Soul
07. If I Had A Plan
08. Simple Man
09. Indecision
10. Wild Pony
11. My World's On Fire
12. Come To Me
http://www.myspace.com/turbo4harĐ
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
