Jó régen írtam már dühöngőt, de okom nem is volt rá, mert nagyon nem baszott fel semmi sem, viszont az utóbbi napokban nem tudtam nem felfigyelni egy fertelmes „új” jelenségre. Az új azért idézőjeles, mert szokás szerint egy felháborító koppintásról van szó, amit honnan máshonnan, mint a derék USA-tól szoptunk át megint. Ennyire átlátszó, pénzhajhász gusztustalanságot is régen szart már a földünkre a zeneipar és ez még csak most kezdődött. Ki tudja, lesz-e megállás vagy az emós férgek mellé új faj társul, hogy teljesen bekebelezzék a magyar zeneipart?

Történt egyszer, nem is olyan rég, egy sötét napon, hogy 3 amcsi, roppant jóképű (tehát nyálas) - ráadásul egy alomból való – sihederből világsztárt faragtak a nagy emberek. Az ok egyszerű. A trióból az egyik zongorázik, dobol, gitározik, van hangja, és szépen pislog, míg a második le tud fogni két akkordot, ha odaállítják a kis ujjacskáit, ahova kell, a harmadik meg annyira vakítóan jóképű, hogy a hegesztőmaszkot csípőből olvasztja, de plusz képességnek van neki bagzó macskáéval vetekedő hangfekvése, meg egy felcsinált, szülési fájdalmaival küszködő 14 éves lány mozgáskultúrája. Tiszta Heroes. Tehát a felállás, 2 gitár egy ének, és készen van egy új fiúbanda faj alapja. Következő lépésben adjuk be a népnek, hogy ezek hárman még életükben nem láttak női nemi szervet (max. egymásét), és nem is fognak még egy jó ideig, hisz ők a megtestesült virginitás, és ezt kell sugározni a világ felé. Persze a játék csak arra megy ki, hogy ettől bevadult, nedves, tinilány(fiú)tömegek árasszák el a koncerthelyiségeket, és közös orgazmushullámmal köszöntsék az immár kreatívan Jonas Brothers-re keresztelt, hipermegaextraszűz (ennek ellenére a szövegeik 90%-át a béjbéé, és az ájlávjóbéjbéé kifejezések váltakozását megéneklő) supergroupot. Végül is érthető, hát biztos kanosak szegények. A hírük gyorsabban terjed, mint hinnénk, és seperc alatt világhírűvé válnak. Orbitális koncerteket adnak, több ezer rajongónak, ezzel brutális bevételekhez juttatják menedzsereiket, és nem utolsósorban magukat. Ráadásul külön sorozat is indul velük a főszerepben, egy kis plusz zsebpénzért. Mondjuk, baszhatják a gazdagságot, mikor otthon meg csak a Marok Marcsa várja őket, még akkor is, ha az „idegen kéz” érzés miatt egymáséra szorulnak. Azonban ezzel a dologgal még könnyebben konszenzusra lehet jutni, hisz Amerikától ez alap, plusz ebben van annyi pénz, hogy megérje, nemcsak az anyaországnak, hanem bármelyiknek, ahova beteszik a borotvált patájukat egy fellépés erejéig.

Itthon, a nagy zeneértő (pff) producerek, meg vannak győződve róla, hogy nekünk is erre van szükségünk. Ezzel itt kaszálás lesz, és egy az egybe lemásolják a Jónás tesókat, mindennemű pironkodás nélkül. Nagy nehezen még efelett is el lehet siklani, mert mindenki tudja mennyire bárgyú a hazai zenepiac, és csak idő kérdése volt, mikor koppintanak le megint valami szart, de hogy ebből sorozatgyártás lesz, arról nem volt szó. Nemrég, a fosbarlang Viván elindult egy ilyen kedvcsináló, hergelő reklám, amiben 3 beazonosíthatatlan alak rúgta a port egymásra, és a végén meg ki volt írva valami ilyesmi: BNF! Hamarosan! Fú, bázmeg, már el is kezdtem izzadni, mi a retek lehet az? Új bídzsúz tarifacsomag? Esetleg tampon férfiaknak? Ha valaki körbenézett mostanában a fiatal „hímek” közt, ez egyáltalán nem adna csodálkozásra okot. Aztán pár hét kínkeserves várakozás után bejelentették: a BNF (vajon mit takarhat? Bokáig Növő Fityma?) hazánk új fiúbandája. 14 cigánykerék után örömmel konstatáltam, hogy nem akármilyen fiúbanda ám ez. Ők a magyar Jonas Brothers teljes életnagyságban, hiába tagadják, hogy ennek semmi köze az amcsi trióhoz. Furcsamód itt sincs dobos, csak 3 gilisztás, vagány gyerek, koptatott gatyába, félrebaszott hajjal, pattog gitárral a kézben, pinázásról dalolva kitörő örömmel. Apropó USA, figyelembe ajánlom a „neveket”: Bat, Nick és Frank. Bat még oké, mert egy Batjin nevű mongol srácról van szó (kellett egzotikumnak), de egy Viktor és egy Ádám, hogy a faszomba lesz NIKK és FRENK??? Milyen indíttatásból sikerült, sima amerikai tömegneveket felvenni, vagy ennyire nincs kreativitás? Minek képzelik ezek magukat? Komolyan megfordult valaki fejében, hogy ez vagány? Vagy hátha annyira felkapják őket, hogy egyből irány emörika és ha már most így hívják egymást, addigra hátha megtanulják kimondani? Oké lenne, ha Jonasék is Ferenc, Sándor és Mátyás néven zajonganá, de furamód nekik megfelel a sajátjuk is. Mi sem bizonyítja ennél jobban, mennyire gusztustalan kreálmány ez az egész. Nekem aztán hiába regélik a honlapon a tündérmesét, hogy jöttek össze a holland reptéren, mert az ilyen rohadtul nem esik át azon, amin egy rendes zenekar, gondolok itt a küzdésre, a rengeteg belefektetett pénzbe, tehetségkutatókra, ezer kudarcra (és nagy különbség, hogy ettől függetlenül nem lesz belőlük semmi). Itt meg elég egy haver a slágergyárból és lazán stúdióhoz és lemezlehetőséghez jutnak. Na meg, ha ugyanúgy indul, mint egy mezei banda, biztosan nem ilyen heteroszexualitástól fényévekre levő fizimiska és zene kombóval próbálkoznak, mert mire eljutnak egy rendes koncertig, addig az odáig vezető kocsmakoncerteken biztos leverik róluk a helókittis oldaltáskát.

Mint mondtam, meglovagolni egy betört lovat, várható húzás volt, de egynél miért nem bírnak megállni? A napokban mutatták be az új üdvöskéket – természetesen a szarbomba Viván –, és nem mondok újat azzal, hogy egy az egyben ugyanaz a séma. Ami különbség (pedig ez lehetetlennek tűnt), itt 8 hektóliterrel több a nyál. A srácok sokkal divatosabb csajcuccokba járnak, a haj sokkal jobban félre van baszva, hogy lassan már a könnycsatornából kell kihúzni, sokkal szerelmesebbek és sokkal borzasztóbbak, mint az előd és a Jónásék együtt. A „zenekart” csodával határos módon, szintén 3 tag alkotja, név szerint (nem ér nevetni), Cris (mmpffkhhh), Ati (mhhhhmmmmppfff) és Ádi (wááááááááhhhhhááááá). Khm, előnyükre legyen szólva ezek legalább nem béna, lopott külföldi nevek. Mondjuk Cris se annyira magyar, de legalább magyarított, mert elmaradt a néma h. A felállás nagy meglepetésre, itt is – dobos híján – gitár, ének, basszgitár. Hmmm, honnan ismerős ez nekem? Még maradjunk a viccnél, hisz nem említettem milyen néven fut eme csuda. Gyengébb idegzetű olvasók, készítsenek zacskót elérhető távolságba, mert ennyire nulla kreativitást igénylő, és együgyű „szójátékot” rég nem láttam. Íme: InterYou. Könyörgöm, valaki magyarázza meg, miért?! Párommal egészen a Teletubbies-ig lementünk a minket ért, sokkoló bénaságok listájában és egyszerűen ennél fájdalmasabbat nem találtunk. InterYou, hát kérem, ha már ennyi zsetont beleölünk valamibe, legalább erre figyeljünk oda, hogy legalább ennyire ne legyen már frappáns. A srácokat egyébként a Hooligans frontembere, Csipa fedezte föl (gratuláció). Feltűnt neki a kivételes (?) zenei tehetség. Kérdem én, Csipa gyerek milyen koncertekre jár? Én mutatok neki csukott szemmel 30 olyan zenei tehetséget, akik padlót mosnak bármelyik Ádi Édi Bédivel, pedig én nem lennék rokksztár, és nem mozgok annyira mélyen zenész körökben (bár amennyi „zenész” ténykedik manapság a mainstreamben…). Oké, jöhetnek nekem, hogy, de igenis jó zenészek, mert volt honnan örökölni, hisz olyan felmenőkkel büszkélkedhetnek, mint Bakó T. Gábor vagy a dzsessz-basszusgitáros Dandó Péter, de akkor mire föl ez a koncepció? Ha ekkora zenészek, miért egy buzis nyáltengert kell létrehozni belőlük, vérszegény, semmitmondó muzsikával (és névvel)? Mert trend? Tapasztaltuk, hogy trendi előadókat akárhonnan lehet szedni, csak külalak és kameraérzékenység a lényeg. Ha már eladható zenére törekszünk, és tényleg kreatív alanyaink vannak hozzá, inkább legyen még egy Back II Blackünk, többet ér. Így aztán dobálózhatnak nekem, hogy így zenész meg úgy zenész, elfecsérlik egy ekkora utánzatra. Nekem ne is mondja senki, hogy véletlenül vannak hárman, és véletlenül néz ki mindegyik úgy, ahogy és véletlenül, saját ötletükből írnak ilyen kritikán aluli zenét, és ebbe senki nem szól bele. Ez pénz, semmi más, csak akkor nekem ne tegyék ki a weboldalra, hogy ők mekkora májer muzsikusok, és hogy a Csipa azt mondta, milyen kiemelkedő tehetségek, mikor megszégyenítik ezzel a zenész szakmát, tovább hígítva a magyar zeneipart. Olyan ez, mintha a Zenész magazin borítója közt Hotot olvasnánk.

Akárhogy is, ennek ki kellett jönnie belőlem, mert semmi nem idegesít jobban, mint ezek a kis bábok. Bemennek a foshegy Vivába és azt sem tudják, mit mondjanak, csak ülnek zavart vigyorral a képükön és bizonygatják, hogy ez nem utánzat, ez mind belőlük jön, meg majd a közönség eldönti, mert csak ők számítanak, és még ugyanazzal a lendülettel köszönetet mondanak a szövegírójuknak. Ennyit arról, hogy „Ez belőlünk jön!”. Kár, hogy nem lehet ellene tenni. Kiírjuk a dühünket hasonló portálokra, sokadmagunkkal bólogatunk az igazsága felett, de semmi nem fog mozdulni. Szomorú tény ez. A BNF és az InterYou (brrrr) érdemtelenül emelkedik ki a jólétből, a mégjobb létbe, csak mert pont’ olyan hosszú a séró, amit bele lehet fésülni a gubóba, és pont’ annyira girhes csajszerűek, hogy a nyakukba akasztott gitár éppen nem rántja orra őket, de a rinyák pusztulnak értük. Soha nem fogom megérteni, miért a kép a legfontosabb egy hangközpontú iparágban.

sizmæl