A svéd metálfavorit a két nagylemez közti időt végre nem EP-k tonnaszámra való gyártásával töltötte, hanem kiadta 20 éves pályafutása első hivatalos DVD-jét. A közel két óra műsoridővel rendelkező korong, élő fellépésekkel, a zenekarról készült kisfilmekkel és egyéb finomságokkal csábítja vásárlásra a rajongókat. Lássuk röviden, mire is számítson az, aki magáévá kívánja tenni az Alive-ot. Pipacsmezőn, szivárvány alatt, kézen fogva indiánszökdelő Gondos Bocsokra semmiképp.

Magából a címből simán leszűrheti egy elgázolt lajhárcsecsemő is, hogy nagyrészt élő koncertfelvételekkel lesz dolgunk, és lám, tényleg. A turnéik különböző állomásain, Tokyo, Toronto, Montreal és New York városaiban felvett koncert műsoraiból állították össze az anyagot. Egy kisebb bevezető után egyből belecsapnak a lecsóba a Perpetual Black Seconddel, és egyből tudjuk miért is jó egy Meshuggah koncert. A hangzás (az utókeverés ellenére is) földbe döngöl. Így kell szólni élőben, kéremszépen. A gitárok annyira beteg mélyen vágnak, hogy a monitor előtt könnybe lábadt a szemem (az a gitáronkénti 8 húr is szükséges kellék ám ehhez). A basszus keményen torzítva telíti az amúgyis erős hangzást, a dob pedig középtempóval tolja az iszonyú erőt az egész hóbelevanc alá. Aki szereti a progresszív trashmetált annak ez az atyaúristen. Faarccal, már-már unottan játsszák el a leglehetetlenebb ritmusú riffeket. Mintha valami kétakkordos mulatóst kísérnének akusztikus gitáron. Végülis ez a mesterségük. Jens Kidman pedig az összes koncerten ugyanabban a pózban, ördögi fejeket vágva tapossa bele a lábnyomát az előtte fekvő monitorhangfalba. Apropó több koncert. Érdekes a két kontinens közönségét figyelni. Kanadában és az USA-ban igencsak mozgékony embereket lehet látni. A színpad előtt olykor egy-egy circle pit is összejött, hátrébb pedig a zenén ámuló, néha bólogatni is elfelejtő zenebuzik tátják a szájukat. Japánban, ami nagyon megy az a villázás. A pogó-mérő elenyésző értékeket mutat. Csak meresztik a vékony szemüket a színpadra, ámulattól homályos arccal. Szerintem sutyiba jegyzetelnek, hogy később igazi robotokból megépítsék a saját Meshuggájukat. Gyári DVD-hez méltóan, a képminőségre sincs panasz. Több kamerával rögzítették az eseményeket, így több perspektívából, remekül összevágva nézhetjük végig a nótákat.

A repertoár is nagyon rendben van. Jobbára a legutóbbi ObZen lemezről hallhatunk számokat, mint például az iszonyat tempójú Pravus vagy a Bleed. Felcsendül a nagy kedvenc Combustion, a doomos Elecrtic Red és a Lethargica is. Ezen kívül még láthatunk, hallhatunk örök „slágereket” is, mint a Rational Gaze vagy a Strenagh. A New Millenium Cyanide Christ és a Humiliative képében pedig jó régi szerzeményeket is sikerült előbányászni ez alkalomra. Szinte minden koncertfelvétel után egy kisfilm következik, amiben a zenekar különféle pillanatait örökítették meg, amolyan dokumentumfilm-szerűen. Az MTV-n (Magyar Televízió, nem a valóságshow csatorna) lehet hasonlóval találkozni. Két percig az megy, hogy valaki bambul ki a buszablakon, vagy álmosan áll és kortyolgat egy sört, mindez fekete-fehérben. Más zenekaroknál ezt a bulizás, egymásra okádás, szarevés tenné ki, de a Meshuggah nem ilyen banda. Középkorú fószerek ők, akik már inkább a család közelében lennének. Itt csak a zene a fontos. A filmecskék címei éppen a bennük zajló cselekménynek felelnek meg. Például a Communicate-ben Dick Lövgren (basszus) beszélget 3 rajongóval, akik odáig meg vissza vannak attól, hogy egy Meshuggah hozzájuk szól az utca kellős közepén, és még pengetőt is ad. Még egy példa a Ritual, amiben csak annyit láthatunk, hogy a zenekar ül az öltözőben a koncert előtt csendben, koncentrálva. A gitárosok még utoljára riffelgetnek a lehalkított hangszereiken, Tomas Haake pedig a térdén üt egy-két bemelegítő ritmust. Kis rituálé. Ezen kívül rövid interjúk, beszélgetések, roadok és technikusok bemutatása, és más érdekességek is helyet kaptak a korongon. Természetesen a bónusz menü sem maradhat le a korongról. Itt találjuk a Bleed videóklipjét plusz egy korrekt werkfilmet a forgatásáról. Aztán egy nagyon ötletes hangszertúrára invitálnak minket, amiben Michael „Micha” Lansink (gitár/basszusgitár technikus) ismerteti meg velünk a Meshuggah tagjai által használt pengetős hangszereket, majd maga Thomas Haake mutatja be a dobfelszerelése utolsó csavarjait is.

Mindebből leszűrhetjük, hogy az Alive egy remek DVD. Ütős koncertfelvételek és érdekes videóanyagok gyűjtőhelye, a legnagyobb svéd metálistenektől. A stílus kedvelőinek melegen ajánlom, rajongóknak pedig egyenesen körberagasztott helye kell, hogy legyen a polcon.

Számlista:

01. Begin
02. Perpetual Black Second (Tokyo)
03. Twenty Two Hours
04. Pravus (Tokyo)
05. Dissemination
06. Bleed (NYC)
07. Ritual
08. New Millenium Cyanide Christ (Montreal)
09. Cleanse
10. Stengah (Montreal)
11. The Mouth Licking What You've Bled (Montreal)
12. Machine
13. Electric Red (Tokyo)
14. Solidarius
15. Rational Gaze (Tokyo)
16. Moment
17. Lethargica (Toronto)
18. Communicate
19. Combustion (Toronto)
20. Humiliative (Montreal)
21. Infinitum
22. Straws Pulled At Random (Toronto)
23. End

Bónuszanyagok:

01. Bleed (Music Video) 04:58
02. The Making Of "Bleed" 08:28
03. Micha Guitar Tour 01:09
04. Tomas Drum Tour 02:57

sizmæl