Mielőtt ebbe a lemezajánlóhoz belekezdenék. Nem akarok elfogult lenni, csupán arról van szó, hogy a magyar OI kultúrát kicsit félreértették a honi zenészek. Egyszer csak mindenki nemzeti rock zenét készített, Árpád sávos még a bugyi is. Valami ebben bűzlik.
Személy szerint nekem a gyomrom kifordul a honi OI zenéktől, ami Magyar érzelmű hungarista vagy ki tudja milyen összefoglaló névvel illetnek. Nem is hallgatok egyáltalán ilyesmit, hogy ezt miért is mondom talán egy kis figyelemfelkeltés, hogyan is működik ez Angliában. Mind zeneileg, mind pedig a mondanivalóban van mit tanulni.

Egy igazán nagy múlttal rendelkező zenekar február elején egy új albummal örvendeztette meg a rajongókat, mármint akinek a zenekar neve mond valamit. Furcsa mód az Oi-Polloi soha nem volt egy nagy zenekar. Csak csinálta azt amit épp csinálni akart. Egy igazán lelkes része a csináld magad mozgalomnak, egy igazi underground muzsika, kisebb nagyobb sikerekkel és szinte nulla elismeréssel. Koncertezgettek, ki-ki adtak albumokat, és 2010-re újra friss és egyben klasszikus album került a nagyközönség elé.



Aki nem ismerné a zenekart egy pár mondatban be is mutatnám. Valamikor a múlt században 1981 tájékán alakultak a zenekar Edinburgh-ban. A zenekar neve egy szójátékból alakult ki görög és angol szleng keveréke „csőcselék” egy igazán találó név. A kezdetekben jellegzetes OI zenét játszottak a 4Skins nyomdokain a foci, és az angol kisemberek hétköznapjairól, háromakkordos punk zenei alapokkal. Később a nagy múlttal rendelkező Crass zenekar, az anarchista mozgalom zenei képviselője volt Angliában, és nem utolsó sorban saját kiadóval rendelkezett, nagyon sokat segített zenekarunknak és természetesen igen nagy hatással is volt rájuk. Így került előtérbe az anarcho-punk. Jellemző rájuk a klasszikus OI zene, az anarchista, politika centrikus szöveg világ. Szót emeltek a környezetvédelem, a fölösleges háborúk ellen, vallási viták, állatkínzás, homofóbia, a fasiszta, és természetesen a rasszizmus felmerülő napi problémái ellen is.

Zeneileg mindig előtérbe helyezték a basszusgitárt, ami lelkesen kísért a dob. Természetesen, mint minden angol zenekart, a nyolcvanas-kilecvenes években az ének mellet a sok vokál, ami jellemezte. Zenekarunk ez mellett még a folk jelleggel is operált, skót hangszereket is előszeretettel használtak, ami természetesen nagyon jó kis hangulatot tudott képezni. Érdekes mód harminc éves fennállásuk alatt közel ötven ember fordult meg a zenekarban csupán az énekes és a csapat szellemi arca azaz Deek Allen az állandó tag. Megszámolhatatlan album koncertfelvétel kislemezek és nagyon sok válogatás lemezen szereplés, persze ritkaságokkal.

  Ezen az albumon 10 dal található,és mi tagadás semmit nem változtak az évek alatt. Nagyon jó basszus alapokra épül az egész lemez, na és a jó kis vokálokra. A nyitó nóta elég brutálisra sikerült, amivel a sok éve nem hallott a műfaj, emberek sokaságát, kemény három perc alatt lehengerli, majd beáll a klasszikus hangzásra. Szóval nagy zenei trükkökre nem kell számolni, hiszen ez egy igazán jó kis anarcho-punk lemez. A címadó dal végén a skót zenei betét viszont egy üde foltja az albumnak, ami mindenképpen egy nagy plusz.

 Számlista:

1. D.I.Y.
2. A whole new ballgame
3. Mutilation of the innocent
4. Violation
5. Oran ball-coise
6. Diesel’s deonach
7. They shoot children
8. Saorsa do vonunu
9. Fuadaichean 2006
10. SS Politician

http://www.myspace.com/oipolloialba

-piros-