A Kelet Underground tehetségkutató 2009 berettyóújfalui elődöntőjében első helyezett Aetrigan zenekarának dobosával, Lévai Lászlóval készített riportunk segítségével próbáljuk egy kicsit bemutatni a fiatal debreceni zenekart.

Először is sok szeretettel gratulálok az első helyezéshez! Légy szíves, mutasd be a olvasóinknak röviden a zenekar eddigi történetét!

Nagyon szépen köszönöm a zenekar többi tagjának nevében is a gratulációt, ugyanis mindannyian nagyon örülünk annak, hogy elsők tudtunk lenni ezen a nagyszerű és színvonalas versenyen. A zenekar a korábbi hosszasabb útkeresés után igazából 2007-ben alakította ki azt a zenei és emberi arculatot, ami most is jellemez minket. Ezt a mintegy két éve tartó időszakot sajnos nem kerülték el a tagcserék, mivel gitáros és basszusgitáros poszton történt váltás. 2008-ban sikerült egy három szerzeményt tartalmazó kislemezzel jelentkeznünk, ami az érdi Bakery Stúdióban készült. Ennek eredményeként egyre több fesztiválra és koncertre hívtak minket, ami által a zenekar mind emberileg és zeneileg sikeresen, és remélhetőleg véglegesen összecsiszolódott. Talán ennek is köszönhető, hogy a csapat ezen a versenyen is igazi egységet képviselt, ami mindenképpen a siker egyik fő tényezőjének tekinthetünk.

Megkérnélek, hogy mutasd be a zenekar stílusát azok számára is, akik talán kevésbé járatosak ebben a műfajban!

Stílusunkra leginkább a rockzene azon ága hatott, ami az újításra, azaz eddig ismeretlen területek felfedezésére törekszik. Ha konkrétabban akarok fogalmazni, akkor a metal zene egyik vállfaját, a metalcore műfajt játsszuk. Éppen ezért jellemző ránk, hogy a keményebb, húzósabb riffeket, gitártémákat, az agresszív hangzást dallamokkal próbáljuk vegyíteni és ez által a zenénket még érdekesebbé tenni. Ezáltal többnyire olyan dalszerkezetek alakulnak ki, ahol az energikusabb, harapósabb részeket általában lágyabb ívű, melodikus refrén oldja fel. Rendkívül fontosnak tartjuk az angol nyelvű szövegeket, hiszen ez az a nyelv, ami teljessé teszi azt a hatást, amit elérni szándékozunk. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, fontos, hogy folyamatosan hallgassunk olyan külföldi zenekarokat, akik a régi klisék felvonultatása helyett inkább valami újra, izgalmasra törekednek.

Végezetül arra kérlek, hogy a berettyóújfalui elődöntővel kapcsolatos élményeidről, tapasztalataidról mondj néhány gondolatot!

Azt gondolom, hogy mind a szervezéssel, mind a szakértelemmel kapcsolatban csak jót tudok és tudunk mondani. A hangosítás remek volt, köszönhetően a remek technikai feltételeknek, és Kovács Zoltán kiváló munkájának. Ezt mi zenésznyelven egyszerűen csak úgy mondjuk, hogy ott volt a vas. Egy olyan akusztikájú teremben, ahol tehetségkutató van, tehát az emberek inkább ülnek, ez külön kihívás lehetett a szervezőknek, ezért is külön örvendetes, hogy minden hangszer kiválóan szólt, és a zenekari összhangzás is kellően erőteljes volt. Fontos még megemlíteni azoknak a fiatal berettyóújfalui srácoknak (főleg nagyon jó barátainknak, a Hope to Believe zenekarnak) a munkáját, akik a színpadra pakolásnál segítettek, így nagyban elősegítették azt, hogy a rendelkezésünkre álló időben csakis a zenélésre kellett összpontosítanunk. Sajnos azt kell mondanom, hogy ebben a régióban ez a fajta segítőkészség és hozzáértés igen ritka, ezért is fogunk – az első helyünk mellett – örömmel visszagondolni erre a rendezvényre. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy olyan nagyszerű szakmabeliekből sikerült zsűrit összeállítani, akiknek a véleményére tényleg hallgat az ember, és az elhangzó kritikákat is gyakorlatilag feltétel nélkül elfogadja. Végezetül és összegzésképpen csak annyit szeretnék a zenekar nevében is mondani, hogy köszönünk mindent Berettyóújfalu!

(Kontakt: www.myspace.com/aetrigan)

Kiss Tamás